A Professzorok Batthyány Köre Elnökségének, valamint Családügyi és Demográfiai Munkacsoportjának, és a Családtudományi Szövetség Elnökségének közös nyilatkozata
A hagyományos családmodellt a fogyasztói társadalomban hosszú évtizedek óta intenzív támadás éri. Mára már mondhatjuk, hogy többnyire kulturális háború folyik a házasság és a család intézménye ellen. E támadás eddigi három fő frontja a szabad szerelem, a homoszexualitás, és a transzneműség legalizálása és terjesztése volt. Azonban már formálódik a negyedik front, a nem monogám kapcsolatok legalizálására. Mindegyik a szexualitást célozta és célozza meg. A másodikkal és a harmadikkal kormányunk eredményesen szembenéz, de az elsővel, a szabad szerelem terjesztésével, amely alapjaiban rengette és rengeti meg a jó házasságok és családok kialakulásának, valamint fennmaradásának esélyét és sikerét, gyakorlatilag eddig érdemben nem foglalkozott senki. A családot lebontani igyekvő politikai, valamint gazdasági hatalom helyesen ismerte fel, hogy a családot az emberek szexuális viselkedésének befolyásolásával lehet leginkább leépíteni és szétzúzni. Sikeres tevékenységüknek köszönhetően hazánkban is eldurvultak a párkapcsolatok, és vergődik a házasság és a család intézménye néhány évtized óta. Az azonos neműek házassága, a gender ideológia és, ki tudja még mi jön, már csak ahhoz szükséges, hogy a házasság és a család megsebzett intézményét előbb-utóbb be lehessen lökni a sírjukba.
Amikor gond van a család intézménye körül, akkor azt alapjaiban és keserűen éli át az egész társadalom, annak minden felépítménye, így az oktatás, az egyházak, a munkahely, az egészségügy és az állami struktúra valamennyi rendszere. A családok stabilitását a házasságok harmóniája, azt viszont a párkapcsolatok kultúrája határozza meg elsődlegesen.
Mivel a demográfiai válság a családi élet válságának egyik tünete, így a demográfiai válságot természetesen csak a családi élet válságának gyógyításával lehet és szabad megoldani, hiszen ellenkező esetben az általános párkapcsolati válság fokozódása a társadalom szövetét tovább betegítené és így a társadalom létét tovább veszélyeztetné és gyengítené.
Mára a szabados szexualitás széleskörűen elfogadottá vált. Az emberek legnagyobb része, a különböző párkapcsolati típusok és életvitel modellek késői hatásait tévesen ismeri, vagy nem ismeri. Így a párkapcsolati kulturálatlanság és önzés szintje riasztó. A média nagy része és a társadalomtudomány zöme, valamint a baloldali pártok valamennyien a szabados szexualitást hirdetik. A fiatalok gyakorlatilag már nem is látnak, nem is hallanak más alternatívát.
Akik Európában a migrációt támogatják, ők terjesztették el korábban a szabados szexualitást. Mindkettő a nemzetállam, a keresztény kultúra, valamint a fehér ember felszámolásához vezethet. Így, ha meg akarunk maradni, akkor mindkettőre egyformán oda kellene figyelnünk.
A házasságon kívüli párkapcsolatok visszaszorítása, azaz a megoldás kulcsa, nemcsak az egyházakra és civilekre tartozik, hanem a közjóért felelős politikának, tudománynak és médiának is közvetlen ügye, felelőssége, feladata és kötelessége.
A politika feladata, hogy a közjó ügyét képviselje. Ezért a politika nem hagyhatja, hogy az emberek testi-lelki egészsége és legfontosabb emberi kapcsolatai alapvető tévedések miatt szenvedjen és pusztuljon. Hazánkban még az Alaptörvényünk és a sarkalatos családvédelmi törvényünk is a házasság és a család intézményének védelmére kötelez.
E területen Kormányunknak nehezebb feladata van, mint a migráció kérdésében, hiszen a migráció esetében, a másik oldal még nem győzte meg az embereket, hogy nekik az a jó, ha itt letelepednek a migránsok. A szabad szerelmet illetően a hazug és embertelen meggyőzést már elvégezték és szinte teljes sikerre vitték az elmúlt ötven évben. Szerencsére mérhető, hogy a meggyőzés hamis érveken nyugodott, ezért az okozott tévedéseket fel lehet, és fel kell tárni.
Természetesen a politikának nem azzal kell foglalkoznia, hogy ki kivel éli magánéletét, hanem azzal, hogy az emberek ismerjék meg a különböző párkapcsolati típusok és életvitel modellek rövid és különösen hosszú távú hatásait. Az embereknek alanyi joguk van ehhez, a kormányoknak pedig elemi kötelességük erről a lakosságot informálni. Ha valakik arzént vezetnének az ivóvízbe, akkor a politikának kötelessége lenne ez ellen fellépnie. Itt érdemes megjegyezni, hogy épp a „szexuális forradalomárok” voltak azok, akik gyökeresen megváltoztatták az emberek magánéletét, családjaik stabilitását és a szexuális szokásaikat.
Széleskörű elemzések eredményeiből egyértelműen adódik, hogy a családi élet válsága és a demográfiai válság mögött a házasságon kívüli párkapcsolatok, azaz a szabad szerelem általánossá válása húzódik meg. Általánossá vált szabad szerelem és stabil családok nagy aránya egyszerre elképzelhetetlen. Ebből már következik, hogy a demográfiai válság nem oldható meg, amíg a házasságon kívüli párkapcsolatok aránya erősen le nem csökken.
Amíg a család- és demográfiai konferenciák nem szólnak az antropológia alapjairól, a párkapcsolati modellek hatásairól, a szabad szerelem általánossá válásának okairól és következményeiről, és amíg nem törekszenek a házasságon kívüli szexuális absztinencia ideáljának helyreállítására, addig ne is reméljük, hogy a családi élet válsága és a demográfiai válság érezhetően hosszú távon csökkenjen.
Háromdimenziós családpolitikában látjuk a megoldást:
(i) Anyagi támogatást és anyagi jellegű kedvezményeket szükséges adni a gyermekek szüleinek. Ezt Kormányunk kiválóan teszi.
(ii) Szembe kell szállni a jó családok kialakulását és fennmaradását nehezítő vagy akadályozó tényezőkkel. Erre világosan fel kell hívni a társadalom figyelmét, és a médiában is szigorú és kiemelt szerepet kell ennek adni.
(iii) Tudományos és kulturális alapokon ki kell dolgozni a párkapcsolati kultúrára és családi életre nevelés alapvető értékrendjét, azt legitimmé és minél szélesebb körben elfogadottá kell tenni. Ezzel párhuzamosan e tématerületen megalapozott programot kell kidolgozni az óvodai, az alapfokú-, a középfokú-, és a felsőoktatás számára, majd azt mielőbb be kell vezetni az oktatásba. Ezenkívül a felsőoktatásba, a kutatásba és a felnőttoktatásba is széles teret kell adni e tématerületnek. Amennyiben a családpolitika e második és harmadik dimenziója elegendő teret kap, akkor várható a házasság és a család intézményének megszilárdulása és a családi élet válságának, valamint a demográfiai válságnak jelentős és hosszú távú enyhülése, majd megszűnése.
Alaptörvényünk nemcsak a házasságot és a családot védi, hanem a keresztény kultúrát is. Ellenfeleink arra is rájöttek, hogy nem kell az egyházakat támadni, elégendő a szabados szexualitást elterjeszteni és a vallásosság elapad. A keresztény kultúra megőrzése lehetetlen a szabados szexualitás mellett. A házasság és természetesen a kereszténység is összeegyeztethetetlen a szabad szerelemmel. Nem a civilizáció hozta létre a házasságot, hanem a házasság hozta létre a civilizációt. Fejlett kultúra csak úgy jöhetett létre a történelem során, hogy mind a nők mind a férfiak számára a házasság előtti szexuális absztinenciát a társadalom elvárta. Ezzel védte a nőket, a gyermekeket, a családot és végül az egész társadalmat. Amikor a szexuális normák a történelem során bármi okból fellazultak, akkor minden esetben a társadalom három generáción belül széthullott. Ne hagyjuk, hogy hazánkkal is ezt tegyék.
Budapest, 2019. augusztus 21.
