Az okostelefonoknak és a közösségi médiának közelebb kellett volna hoznia minket egymáshoz. De minél többet tudunk meg ezek hatásaikról, annál inkább látjuk, hogy az eszközöknek meg kell fizetni az árát. Jean Twenge és mások kutatásai kimutatták, hogy a közösségi médiát túlzottan használó tizenéveseknél nagyobb valószínűséggel fordul elő depresszió, szorongás és alváshiány. Nemrégiben Vivek Murthy, az Egyesült Államok közegészségügyi főorvosa figyelmeztetést adott ki, hogy a közösségi média súlyos mentális egészségügyi válságot okoz az amerikai gyerekek körében.
Bár a túlzott okostelefon-használattal kapcsolatos legtöbb kutatás a tizenévesekre és a fiatal felnőttekre összpontosít, ez nem jelenti azt, hogy az idősebb amerikaiak immunisak lennének erre a problémára. Az IFS nemrégiben Jean Twenge közreműködésével készült, a tinédzserekről és a technológiáról szóló jelentésében a tizenévesek szülei közül körülbelül minden hetedik (15%) azt mondta, hogy „szinte állandóan” használják a telefonjukat vagy más digitális eszközeiket beszélgetések, étkezések vagy családi események közben. Egyre több bizonyíték van arra, hogy a legszorosabb, legfontosabb kapcsolataink, például a házasságok és a párkapcsolatok is szenvednek emiatt. James Roberts és Meredith David 145 felnőttből álló mintát használva úgy találták, hogy a „phubbing” (a telefon elsőbbséget élvez az emberekkel szemben) a romantikus partnerek között nagyobb párkapcsolati elégedetlenséghez vezet.
Andrew Sofin terapeuta több mint 25 éves gyakorlatára visszatekintve nemrégiben megfigyelte:
Az okostelefonok nagyobb felfordulást okoznak, mint bármi más, amit pályafutásom során láttam. Normalizáltuk, hogy tolakodóvá váltak és elsőbbséget élveznek, amikor az emberek az ágyban fekszenek, szójátékot játszanak vagy a TikTok-ot görgetik ahelyett, hogy egymással beszélgetnének.
Mennyire jellemző a túlzott okostelefon-használat a házasságban? Minden házasság egyformán szenved a telefonfüggőségtől? Mi a kapcsolat az okostelefonok és a házasság minősége között? Vegyük sorra ezeket a kérdéseket.
A telefon mint zavaró tényező demográfiai jellemzői
A házas amerikaiak több mint egyharmada (37%) állítja, hogy házastársuk gyakran a telefonnal vagy valamilyen képernyővel van elfoglalva, amikor szívesebben beszélgetnének vagy csinálnának valamit együtt párként – derült ki az Institute of Family Studies/Wheatley Institute kétezer, 18 és 55 év közötti házaspár körében végzett új felméréséből. A telefon probléma még súlyosabb az alacsonyabb jövedelmű párok körében: 44%-uk jelezte, hogy házastársuk figyelmét elvonja a telefon, miközben ők minőségi együtt töltött időre vágynak, míg a magasabb jövedelmű párok 31%-a mondta ezt.
A fiatalabb pároknál nagyobb valószínűséggel vonja el a figyelmet otthon a telefon. A 35 év alatti házas felnőttek 44%-a állítja, hogy házastársa túl sokat telefonál, szemben a 35-55 évesek 34%-ával. Ezenkívül a főiskolai végzettséggel nem rendelkező házas felnőttek nagyobb valószínűséggel számolnak be arról, hogy házastársuk figyelmét elvonja a telefon (39% kontra 34%), mint a főiskolai végzettséggel rendelkező felnőttek. Eközben a férjek és a feleségek ugyanolyan valószínűséggel érzik magukat mellőzöttnek házastársuk túlzott okostelefon-használata miatt. A liberálisok és a konzervatívok egyformán érintettek, ahogyan azok is, akik rendszeresen járnak templomba, és azok is, akik nem.
Az okostelefon és a házasság minősége
A házastársak túlzott telefonhasználata általános frusztrációhoz vezet, de komolyabb házassági problémákhoz is kapcsolódik. Tény, hogy a túlzott telefonhasználattal küzdő párok kevésbé boldogok a házasságban, mint mások. Tízből csak körülbelül 6 házas felnőtt mondja, akinek a házastársa gyakran telefonál (59%), hogy „nagyon boldog” a házassága, szemben azok 81%-ával, akik nem küzdenek ezzel a problémával. Sőt, ötből egy házas felnőtt (21%) mondja, akinek a házastársa túl sokat telefonál, hogy nem elégedett a házasságával, szemben azon párok mindössze 8%-ával, akik nem számolnak be telefonos problémáról.
Ráadásul a túlzott telefonhasználat összefügg a válás miatti nagyobb aggodalommal. A telefonjukat nem kontrolláló párok mintegy negyede (26%) állítja, hogy házasságuk a közeljövőben vagy a távoli jövőben válással végződhet. A telefonproblémával nem küzdő párok közül csak 7% mondja, hogy pesszimista a házasságát illetően.
Az okostelefonok és a párkapcsolat minősége közötti összefüggés továbbra is szignifikáns marad egy többváltozós modellben, amely számos tényezőt kontrollál, például életkor, nem, faj, oktatás, jövedelem, valamint azt, hogy a pároknak van-e gyermekük. Mindezen tényezőket változatlanul hagyva a telefon okozta zavaró tényezőkkel küzdő párok a többi párhoz képest mintegy 70%-kal kisebb valószínűséggel elégedettek a házasságukkal. Sőt, az ilyen párok által érzékelt jövőbeli válás esélye négyszer nagyobb, mint azoknál a pároknál, akiknek nincs telefon okozta problémájuk.
Két dolog járulhat hozzá a telefon okozta problémákkal küzdő párok alacsonyabb házassági megelégedettségéhez: kevesebb szex és kevesebb randevúval töltött éjszaka. Ezeknek a pároknak kevesebb mint a fele (44%) szexel hetente egyszer vagy gyakrabban, és körülbelül minden ötödik ilyen pár (23%) számolt be arról, hogy az elmúlt 12 hónapban egyáltalán nem (11%) vagy csak egyszer vagy kétszer (12%) szexeltek. Ezzel szemben azok a párok, akiknek nagyobb a kontrolljuk a telefonjuk felett, nagyobb valószínűséggel számolnak be a gyakoribb szexről.
A rendszeres randizós esték összefüggésbe hozhatók a boldogabb házassággal. Azok a párok azonban, ahol az egyik házastárs gyakran telefonál, ritkábban járnak randevúra. Az ilyen párok közül tízből majdnem hat (58%) azt állítja, hogy vagy nem, vagy csak évente néhányszor tartanak randizós estéket, szemben a telefon okozta problémával nem küzdő párok 48%-ával.
Következtetés
Nehéz biztosan megállapítani, hogy valóban a túlzott telefonhasználat a házassági problémák okozója, mivel a telefonfüggőség a már boldogtalan házasságok egyik jelzője lehet. A boldogtalan házastárs esetleg azért folyamodik a telefonhoz, hogy elmeneküljön és elkerülje a partnerrel való kommunikációt. Másrészt az okostelefonokat úgy tervezték, hogy függőséget okozzanak. Naivitás lenne azt feltételezni, hogy a felnőttek teljesen immunisak lennének erre. A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a házassági nehézségek és az okostelefon-függőség egymást erősítik, és hogy – az okostelefon-függőségből való kitörés nélkül – az alapvető házassági problémák a töréspontig súlyosbodnak, és szinte lehetetlen lesz kezelni ezeket.
Az a tény különösen aggasztó, hogy az alacsonyabb jövedelmű párok hajlamosabbak arra, hogy a telefon otthon elterelje a figyelmüket. Mint tudjuk, a házasságok már így is törékenyebbek e párok esetében, és a házasságkötési arány sokkal alacsonyabb az alacsonyabb jövedelmű és munkásosztálybeli amerikaiak körében. A telefonfüggőség okozta pluszterhelés tovább súlyosbítja e házasságok törékenységét. Sok problémás házasságban megvan a lehetőség, hogy néhány változtatással egészségesebbé váljon. A rutinszerű beszélgetések, randevúk és a szex összekötik a házastársakat, és elősegítik a stabilitást és a boldogságot. Az a házastárs, aki több időt tölt a telefonjával, kevesebb időt tölt más dolgokkal, például könyv olvasásával, családi társasjátékkal, vagy a családtagokkal való kapcsolattartással. Az okostelefontól való függőség kiszorítja a párok lehetőségét arra, hogy időt szánjanak egymásra. A szándékosan együtt töltött idő különösen kritikus az alacsony jövedelmű házasságok esetében, mivel az ilyen párok kiterjedt kapcsolatai általában bizonytalan helyzetben vannak. Egy ilyen törékeny társadalmi környezetben a házastársak nagyobb pszichológiai és kapcsolati terhet viselnek. Ezért az eszközfüggőség a kudarc és – mint láttuk – a válás receptje.
Ennek fényében a következőket javasoljuk:
- A házassági és házasságkötés előtti tanácsadóknak határozottan ösztönözniük kellene a párokat, hogy hozzanak szabályokat az okostelefon használatára vonatkozóan.
- A pároknak önkéntesen olyan alaptelefonokat kellene használniuk, amelyek úgy vannak kialakítva, hogy a funkciókat a legszükségesebbekre korlátozzák – beszélgetés, SMS, e-mail -, hogy a legjobb helyzetbe hozzák magukat ahhoz, hogy leküzdjék ezeknek az eszközöknek a függőséget okozó tulajdonságait.
- A közösségi médiavállalatoknak át kellene tervezniük platformjaikat, hogy gyökerestül kiszűrjék a leginkább függőséget okozó funkcióikat, például a végtelen görgetést.
- A közösségi és nemzeti vezetőknek társadalmi normákat kellene kialakítaniuk az okostelefonnal kapcsolatban – például az iskolában, a templomban, a médiában és máshol-, melyek szerint a gyakori használat mások társaságában egészségtelen, kivéve, ha az technikai okok miatt szükséges.
- Közpénzből vagy magánpénzből szponzorált közszolgálati hirdetéseket kell indítani, hogy tájékoztassák az amerikaiakat az okostelefon-függőségnek az egyén kapcsolataira leselkedő veszélyeiről, különös tekintettel arra, hogy az alacsony jövedelmű amerikaiak teljes körű tájékoztatást kapjanak a kockázatokról.
A házasság az a szál, amely összetartja a társadalmat. Családjuk és a társadalom érdekében a házastársakat képessé kell tenni arra, hogy ellenálljanak a házassági köteléket fenyegető technológiai erőknek.
A teljes kutatási összefoglaló letölthető itt.
Forrás angol nyelven
