Peter Newman írása
Roberto de Mattei professzornak a család elleni támadásokat a forradalom történetében bemutató tanulmánya, valamint Dr. Pat Fagan leleplező betekintése a társadalomtudományi adatokba a házasság és a vallásgyakorlás gyermekekre és a társadalomra gyakorolt előnyeiről szóló előadása után újabb bejegyzés született a Család és Élet Akadémia webinárium-katalógusához, amely a jelenkori válságot tárja fel. Dr. Roback Morse 2023. június 2-án csatlakozott John Smeatonhoz egy webináriumon, melynek címe: „Kezdettől fogva beágyazva: a pedofília és a szexuális forradalom”. Már az elején óvatosan minősítette „a kissé sokkoló címet”:
“Nem azt fogják tőlem hallani, hogy a szexuális forradalom minden alapítója maga is pedofil volt. Nem erről fogunk beszélni. Amit mondani akarok, az a maga módján még riasztóbb… az a mód, ahogyan a szexuális forradalom bemutatkozott, és a célok, melyekre törekedett, megkövetelte az emberektől, hogy újraértelmezzék, mit értettek gyermekkor alatt… a szülők kötelességei a gyermekekkel szemben, a társadalom kötelezettségei a gyermekekkel szemben… Valójában anélkül, hogy maguk pedofilok lettek volna, olyan struktúrákat hoztak létre, amelyek gyengítették a gyermekek védelmét, és ugyanakkor valószínűleg vonzották azokat az embereket, akik valójában pedofilok.
Tehát az üzenetem egy kicsit finomabb, mint azt önök gondolták, de ugyanakkor annál nyugtalanítóbb.”
Dr. Roback Morse bevezetésképpen beszélt a Ruth Intézet küldetéséről, melynek alapítója és elnöke, hogy tudományos eszközökkel vértezzék fel az embereket, hogy szembe szálljanak a szexuális forradalom hamis narratívájával, és megvédjék a családot annak pártolói által folytatott rombolástól. A Ruth Intézet programjai között szerepel a Kérdezz egy túlélőt sorozat, melyben egy egyházi bántalmazás túlélője, Faith Hakesley válaszol más, segítséget és gyógyulást kereső bántalmazás-túlélők kérdéseire.
„Ellentétben néhány más emberrel, akik ezekről a kérdésekről beszélnek, mi a Ruth Intézetben 100 százalékban elkötelezettek vagyunk az Egyház tanítása mellett a házasságról és a családról, valamint az emberi szexualitásról. Mi nem azok vagyunk, akik azt mondják, hogy a megoldás erre az, hogy megszabadulunk a cölibátustól, vagy az a megoldás, hogy könnyítsünk a homoszexualitáson. Egyáltalán nem ez a célunk. Mindenesetre elég komoly lábnyomot hagytunk, és úgy gondolom, hogy ez olyan hitelességet ad nekünk, amivel mások nem feltétlenül rendelkeznek ezen a területen.”
A homoszexuális papság és a Katolikus Egyházban történt visszaélések közötti kapcsolatról Dr. Roback Morse kollégája, a Ruth Intézetben dolgozó Dr. Paul Sullins atya 2018-as úttörő jelentésének megállapításaira hivatkozva beszéltek. A homoszexualitás és a társadalomban tágabb értelemben vett gyermekbántalmazás közötti kapcsolatot Dr. Roback Morse csodálatra méltóan tárgyalta a webináriumot lezáró kérdés-feleletben. Előadásának perspektívája azonban továbbra is a „szexuális forradalom túlélőinek” perspektívája maradt. A Ruth Intézet által 2013 körül kiadott brosúrára hivatkozva Dr. Roback Morse elmagyarázta, hogy a „túlélőkkel” folytatott munka hogyan vezette arra, hogy komolyan vegye a szóban forgó ijesztő témát:
„Abortusz utáni nők, a hook-up kultúra menekültjei, válófélben lévő gyerekek, összetört szívű karrierista nők… rengeteg elképzelésünk volt arról, hogy kik az áldozatok… [a brosúrában] semmi sincs a zaklatásról és a gyermekkori szexuális forradalomról… Azt gondoltam: ’ez mindig is létezett, nem fair, hogy ezt a szexuális forradalomra fogjuk.’”
„Egy idő után arra a következtetésre jutottam, hogy… valójában a szexuális forradalomnak nagyon fontos szerepe volt és van abban, hogy a gyermekkori szexuális zaklatás olyan gyakori, mint amilyen valójában. Ez 2018 körül volt, amikor ezek a botrányok napvilágra kerültek. Végül be kellett ismernem saját magamnak, hogy ez összefügg a szexuális forradalommal, és az a tényt, hogy nem tettem bele az eredeti kiadványba – alapvetően nem akartam foglalkozni vele…
De tény, hogy a szexuális forradalom olyan ideológiát, társadalmi struktúrák és gondolkodásmódok egész sorozatát hozta létre, melyek fedezéket nyújtanak a ragadozóknak, és egyben lefegyverzik az áldozatokat. Mindannyiunknak ’szex-pozitívnak’ kellene lennünk; nem kellene szorongónak vagy feszültnek lennünk a szexszel kapcsolatban. Mindenkinek joga van a szexhez valamilyen módon, így a szexuális forradalom ideológiája és struktúrái valójában súlyosan benne vannak az egész sorozatban.”
Kinyilvánítva a Ruth Intézet „komoly elkötelezettségét annak megértése iránt, hogy mi folyik a szexuális visszaélésekkel – általában és különösen a Katolikus Egyházban”, Dr. Roback Morse három részre osztotta előadásának fő részét, bemutatva először is, hogy a szexuális visszaélések a globális uralkodó osztályban mindenütt jelen vannak, és nem csak a Katolikus Egyházban; másodszor, hogy a szexuális forradalom korai hívei a gyermekek korai szexuális aktivitását támogatták; harmadszor pedig, hogy a szexuális forradalmárok ideológiája megkövetelte tőlük, hogy újradefiniálják a gyermekkor fogalmát.
Dr. Roback Morse először a pedofília elterjedtségéről beszélt a globális elit körében, és erőteljesen az Egyesült Nemzetek Szervezetére összpontosított, melynek tisztviselője, Peter Newell, a Gyermekek jogai című ENSZ dokumentum társszerzője, maga is vádlott volt gyermekek bántalmazása miatt. „Azt mondta, hogy a nemzetközi közösségnek mindent meg kell tennie a gyermekek szexhez való jogának védelmében…”. [Morse] utalt egy idén közzétett, nyugtalanító ENSZ-dokumentumra is, amelynek a „konszenzusos szexuális magatartásról” szóló 16. alapelvét – megindokolta a rá jellemző józansággal és kiegyensúlyozottsággal: „ez nem legalizálja”, hanem „felpuhítja a pedofília legalizálásának talaját”. Ezt a következtetést vonta le:
„…amikor az ENSZ a gyermekek jogairól beszél, [ők] azt gondolják, hogy ez azt jelenti, hogy a szülők tudta nélkül lehet szexelni. A Ruth Intézet szerint a gyerekeknek joguk van a szüleikkel való kapcsolathoz, joguk van tudni, hogy kik a szüleik. Ezt értjük mi a gyermekek jogai alatt.”
A második részben Dr. Roback Morse folytatta a szexuális forradalom három kulcsfigurája, Wilhelm Reich, Arthur Kinsey és Shulamith Firestone elméleteinek megvitatását. „E három ember közül” – hangsúlyozta még egyszer – „egyik sem volt pedofil, amennyire tudjuk. Mégis az elképzeléseik nagyon rombolóak voltak és előkészítették az utat ahhoz, amivel most foglalkozunk”. Ezután reális áttekintést adott mindegyikük elképzeléseiről, végül megállapította:
„Ami közös ebben a három emberben: (1) mindannyian Sigmund Freud hatása alatt álltak, (2) úgy gondolták, hogy a szexuális elfojtás rossz dolog, (3) jobban aggódtak a szexuális elfojtás miatt, mint a szexuális visszaélések miatt, és hogy a tabuk károsak az egyénekre és a társadalomra, és (4) mindannyiuknak a család lerombolásán kívül más céljaik is voltak: Firestone a nők egyenjogúságát akarta, Kinsey a szabad szerelmet, miképpen Reich is.
Ha a család ennek eredményeképpen szétesett, az rendben volt szerintük… mert egy nagy víziójuk volt, és ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, a családot valamilyen módon semlegesíteni kellett. Így aztán arra jutottak, hogy a gyerekek szégyen és bocsánatkérés nélkül szexelhessenek, mindegyikük szerint más-más okból…”
A Wilhelm Reich és a Frankfurti Iskola freudo-marxista ideológiájának jelentőségét a szexuális forradalomban a Család és Élet Akadémia abortuszról szóló kurzusának 6. leckéjében ismertették, melyben John Smeaton a legalizált abortusz történetének kulcsfiguráit vizsgálta meg. Dr. Roback Morse tanulságos módon szólt hozzá ehhez a vitához a kérdés-felelet részben, amikor a szexuális forradalom azon áldozataival kapcsolatos kérdésre válaszolt, akiket nem lehet a túlélők közé számítani. Az előadás utolsó részében azonban rátért „ennek az előadásnak a lényegére és legfontosabb aspektusára: mindvégig és anélkül, hogy bárkinek elmondták volna, újraértelmezték a gyermekkort”.
„Nagyjából azt akarták mondani a felnőtteknek, hogy… ‘szexuálisan azt csinálhatsz, amit akarsz, és semmi rossz nem fog történni. Az egyetlen rossz dolog az, ha az emberek felháborodnak rajta, ha elítélnek, és még a gyerekeket sem zavarja annyira, csak a szüleik háborodnak fel. Ha ti nem háborodnátok fel, akkor nem lenne probléma. Ez a víziójuk, és ahhoz, hogy ez a vízió működjön, szükség van egy vízióra arról, hogy mit jelent gyereknek lenni, és ezt szeretném itt egy kicsit körbejárni.”
A továbbiakban saját személyes tapasztalatait osztotta meg, amikor örökbe fogadtak egy gyermeket egy romániai árvaházból, felneveltek egy vér szerinti gyermeket, nevelőszülők voltak, és hogy a gyermekek életének meghatározó évei milyen radikális hatással voltak a jellemükre. Azt is elárulta, mi motiválta abban, hogy megírta 2001-ben megjelent Szeretet és gazdaság című könyvét, hogy segítsen azoknak az anyáknak, akiknek azt mondják, hogy nem otthon kellene nevelniük a gyermekeiket, hanem karrierista munkahelyen kellene dolgozniuk. Már csak azért is érdemes megnézni a webináriumot, mert rálátása van az anya-gyermek kötelék fontosságára a születést követő első 18 hónapban, és arra, hogy a szexualitásban a látszólag negatív „tabuk” gyakran olyan javak megőrzésének biztosítékai, amelyek egyébként már nagyrészt elvesztek volna. Beszélt továbbá az áldozatokkal való barátságról és együttműködésről is:
„Mostanában sok olyan emberrel beszéltem, akik különböző gyermekkori szexuális visszaélések túlélői voltak. Még nem hallottam olyat, hogy valaki azt mondta volna… ‘az egyetlen probléma az volt, hogy a felnőttek felháborodtak ezen; körülöttem mindenki úgy gondolta, hogy ez rendben van, és ezért én is úgy gondoltam, hogy rendben van. Soha nem hallottam még senkitől ilyet mondani. Lehet, hogy van valaki, aki így gondolja, de ezt én nem hiszem. Azok a gyerekek, akik ezt túlélik, mindenféle mentális egészségügyi problémákkal küzdenek, kétszeresen bántalmazottnak érzik magukat, mert senki sem hallgatja meg őket, amikor megpróbálnak beszélni róla… nem állunk össze körülöttük úgy, ahogy kellene, és nem vesszük komolyan a panaszaikat.
Azt tapasztalom itt és számos más területen, hogy az emberek néha megijednek, és azt mondják: ’Ezt és ezt meg kell tennünk!’, de soha nem jutnak el a szexuális forradalom lényegéig; mindig meg akarják védeni azt az alapvető elképzelést, hogy a felnőttek úgy szexelhetnek, ahogy akarnak, beleértve a pornográfiához és a fogamzásgátláshoz való hozzáférést is. Mindez megengedett, de valahogy gátat kell szabnunk ezeknek a „nem konszenzuális” dolgoknak. A beleegyezés eszméjének pedig sokkal nagyobb súlyt tulajdonítanak, mint amekkorát valójában hordozhat.”
Az előadást egy különösen a katolikusokhoz intézett bátorító felhívással zárja, akiknek az egyetlen igaz Egyházhoz tartozása nem hasonlítható a hasonló botrányokba keveredett világi intézményekhez:
„Van egy koherens elméletünk a forradalmi szexuális ideológia ellensúlyozására… Nekünk az önrendelkezésen van a hangsúly. Van még hangsúly az aszkézisre és az önuralomra. Vannak hagyományaink, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy fejlődjünk, hogy megvédjük az embereket az ilyen kompromittáló helyzetektől. Legfőképpen van olyan embercsoportunk, akik szeretik az Egyházat. Eléggé szeretjük az Egyházat ahhoz, hogy megtegyük, ami szükséges a reformjához. Nem hiszem, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének, vagy az állami iskoláknak, vagy a politikai pártoknak, vagy Hollywoodnak, vagy bármelyik más csoportnak lenne valami hasonlója. Ezért az a megfontolt véleményem, hogy ha valaha is foglalkozunk a gyermekkori szexuális visszaélések problémájával… akkor a magunkfajták lesznek azok, akik foglalkoznak ezzel.
Választhatsz. Elfogadhatod a Katolikus Egyház Katekizmusát, amely egy koherens dokumentum, amely kiállta az idők próbáját, vagy megnézheted az ENSZ Gyermekjogok című dokumentumát, amely azt mondja a gyerekeknek, hogy szüleik tudta nélkül szexelhetnek. Ez az a választás, amivel most szembenézünk. Véleményem szerint nincs jogunk elhagyni az Egyházat ezen problémák miatt. Kötelességünk megvédeni a hit letéteményét…”
A webinárium bármikor megtekinthető a Család és Élet Akadémia honlapján. Dr. Jennifer Roback Morse is rendelkezésünkre bocsátotta PowerPoint prezentációját, amely számos linket és forrást tartalmaz, letölthető a „További olvasnivalók” menüpontban.
Forrás angol nyelven
