Gondolatok a házasságról, a családról és a demográfiáról – I. rész
A szexuális tisztaságon alapuló házasság, mint a civilizáció feltétele és az ember virágzásának kulcsa
Dr. Balásházy Imre
Családtudományi Szövetség
info@csaladtudomany.hu
Két mottó:
„Az ember hivatása, hogy megismerje az igazságot,
szeresse a szépet, kívánja a jót és cselekedje a legjobbat.”
/Ludwig van Beethoven/
„Az olyan társadalom, amely a testi szerelmet
házasságon kívül éli meg, a halál kultúráját éli.”
/Szent II. János Pál pápa/
Európa és a nyugati világ hagyja, hogy a házasság intézményét hosszú évtizedek óta álnokul támadják. Ezen, alapjaiban marxista és kulturális marxista támadások mindig a szexualitás, a párkapcsolat dimenziójában érkeznek. Négy fő támadási frontot érdemes megkülönböztetni. Ezekből az első a szabados szexualitás elterjesztése, azaz a szexuális élet házasságból történő kiemelése. Ezzel a fronttal foglalkozik e jelen tanulmány. Harcosai szexuális forradalomnak nevezték támadásaikat, ami a valóságban szexuális háborút jelentett és jelent, a házasság és a család intézménye, a kultúra, a kereszténység és maga az ember ellen.
A huszadik és huszonegyedik század „szexuális forradalmainak” ára: a nők eltárgyiasodása, emberi méltóságuk komoly sérülése, a káros individualizáció-, a párkapcsolati erőszak- és a pszichés betegségek megsokszorozódása, többmilliárd szétszakított párkapcsolat, több, mint egymilliárd szétszakított család, több, mint egymilliárd abortusz, megannyi kiégett élet, öngyilkosság, magány, káros függőség, demográfiai válság, a nemek eltávolodása egymástól és a kereszténység hanyatlása. Pusztítása sokkalta nagyobb, mint az első és második világháborúé együttvéve, nyugodtan tekinthetjük harmadik világháborúnak. Itt emberiség elleni bűntettről van szó. A szabados szexualitás általánosan elfogadottá vált. Szinte beszélni sem szabad annak kárairól, mintha egyfajta szexuális diktatúra alakult volna ki. Az már kiszámítható, hogy ha nem sikerül visszaterelni a szexuális élet gyakorlatát a házasságba, akkor kultúránk hamarosan elveszik.
A tudománynak, a politikának, a civil világnak és az egyházaknak a szexuális tisztaságon alapuló házasság iránti igény újrateremtése érdekében össze kellene fogniuk. Abból, hogy a szexuális tisztaságon alapuló házasság mind az egyén testi-lelki egészségéhez, mind a fejlett társadalom kialakulásához, fennmaradásához és virágzásához elengedhetetlenül szükséges, az is következik, hogy aki ez ellen tesz, az emberellenes cselekedetet folytat, csak sajnos a mai ember erről általában nem tud, mert az élet e területének összefüggéseiről félre lett tájékoztatva.
Ha a tudományos eredmények alapján mindezt megértik az országok és az egyházak vezetői, valamint felszólalnak e tématerület tudományos kutatói, akik e témakörben évtizedek óta gyakorlatilag hallgatnak, akkor van remény, hogy ezen országok fennmaradjanak. A demográfiai válságot e nélkül emberséges módon megoldani nem lehet és csak e módon lehet.
Bevezetés
A házasság és a család fogalmának meghatározása az utóbbi évtizedekben különösen fontos kérdéssé vált, ugyanis a társadalomban kiemelt szerepüket a jelentésük kibővítésével csökkenteni lehet, vagy akár el is lehet tüntetni. Ennek szemléltetésére egy példa: ha az élettársi kapcsolatokban élők csoportjait is családnak nevezzük, akkor könnyen eljuthatunk oda, hogy szinte bármilyen embercsoportot családnak nevezhetünk és ezzel már meg is szüntettük a család kiemelt szerepét. Így tehát nagyon nem mindegy, hogy hogyan definiáljuk a házasságot és a családot.
A házasság és a család intézményét jó ideje támadások érik. Például Karl Marx az osztályharc első formáját a házasságban vélte felfedezni. Szerinte a feleség a férje részéről a házasságban elnyomás alatt él, ezért a házasságot fel kell számolni.
Egy többrészes cikksorozatot indítunk, amelynek témája a házasság, a család és a demográfia.
Az alábbiakban a házasság és a család meghatározásához kapcsolódó néhány fontos összefüggést elemzünk, valamint megnézzük, hogy mi vezetett a családi élet jelen válságához: mi az oka a párkapcsolati kultúra tapasztalható, ijesztően alacsony szintjének, és rámutatunk a megoldás egyetlen helyes irányára. Megjegyezzük, hogy ez egyben a demográfiai válság felszámolásának is egyetlen helyes iránya lesz.
A házasság definíciója és néhány alaptulajdonsága
A házasság egy nő és egy férfi szabad elhatározása alapján létrejött, életre szóló, egymást szerető és tisztelő felek életszövetsége, amelyet, mint különleges státuszú jogi intézményt, az állam törvényekkel hitelesít és véd. A házasság akkor lehet igazán felhőtlen, ha szexuális tisztaságon alapszik, azaz mindkét fél szexuális életet – egész életében – csak a házastársával él. A szexuális tisztaságon alapuló házasságot érdemes megkülönböztetni a nem ilyen házasságtól és a szexuális tisztaságra törekvő életvitel-modellt a többitől, mivel általánosságban az előzőek alapja az egymást segítő, tisztelő és kiegészítő emberpár, az utóbbiaké a magát érvényesíteni törekvő önző egyén. A kettő között lényegesen különböző – voltaképpen ellentétes – antropológiai modell áll! Az előző építőkövei az önzetlenség, a tisztelet és a másikra figyelés, a másodiké az önzőség, a tiszteletlenség és a felelőtlenség. Az elsőben az egyén a párját keresi a másodikban saját magát. Természetesen általánosságban az előző karakterisztikusan stabilabb, egészségesebb, az embert jobban kiteljesítő és az emberi méltóságot szem előtt tartó életvitelt és a másikkal ellentétben közösségi szinten virágzó társadalmat tesz lehetővé. Nem véletlen, hogy a szexuális tisztaságon alapuló házasság elterjedése hozta létre a civilizációt és az sem véletlen, hogy a civilizáció összedől a szexuális tisztaság általános elterjedtségének elapadásával (Unwin 1934, Mascher 2009). Szintén nem véletlen, sőt törvényszerű, hogy a szexuálisan szabados társadalmakban demográfiai válság lép fel, hiszen a gyermeknek elemi érdeke, hogy ő az egymást (és őt) szerető édesanyja és édesapja szeretetterében foganjon, szülessen és nőjön fel. Érdemes észrevenni, hogy a fejlett világban a szexuális forradalomnak nevezett, valójában ember- és emberiségellenes, (marxisták által) tervezett szexuális háborút megelőzően, a házasság gyakorlatilag szexuális tisztaságon alapuló házasságot jelentett. Erre utal például az elitélő vadházasság kifejezés, amely akkoriban a házasság nélküli együttélésre vonatkozott, vagy egy adat, amely szerint az USA-ban a huszadik század elején a nők 94%-a az esküvője után élte első szexuális kapcsolatát (Greenwood and Guner, 2009). A felmérések egyértelműen azt mutatják, hogy a házasságig többpartneres, majd a házasságban hűséges kapcsolat nehezen működik (Busby, 2010; Tárkányi, 2014, 2015; Fagan 2017, Demográfiai tél, 2008; Balásházy 2018, 2019). Ez teljesen természetes, hiszen a házasság előtti többpartneres életmód erősen átalakítja a feleket, vagy eleve más – sokkal önzőbb – embertípust nevel ki. Nagy itt a tét! Mint, ahogy az absztraktban már utaltunk rá, a huszadik és huszonegyedik század tervezett „szexuális forradalmainak” ára: többmilliárd szétszakított párkapcsolat, több mint egymilliárd széthullott család, több mint egymilliárd abortusz, csak a mi generációnkban több mint egymilliárd pornófüggő, több mint egymilliárd nemi betegséggel fertőzött ember, és jóval több mint egymilliárd embert használtak ki vagy bántalmaztak szexuálisan (Heap és Sanford, 2019). No, és folytathatjuk: a nők eltárgyiasodása, emberi méltóságuk komoly sérülése, káros individualizáció, több százmillió pszichés beteg, ki tudja hány millió öngyilkosság, kiégett élet, sérült gyermek, testi és lelki betegség, magány, megsokszorozódott párkapcsolati és egyéb erőszak, káros függőség, a nemek eltávolodása egymástól, a demográfiai válság miatt esetleg kipusztuló nemzetek sokasága.
A házasság hivatás, amelynek elvárt alaptulajdonságai: élet- és szeretetszövetség, egymás kiegészítése, a kapcsolat teljességére törekvés, a másik fél iránti szexuális és általános hűség, valamint a gyermekek elfogadása. Ketten egy virágzó egységet jelentenek. Ez az egység a társadalom alapsejtje, már gyermekek nélkül is családot alkot. Meggyőződésünk szerint úgy az egyén, mint a házaspár, sőt az egész társadalom hosszú távú fennmaradásának és egészségének elemi érdeke azt kívánná, hogy a társadalmi közfelfogás – tudományos és kulturális alapokon – a házasság intézményét a szexuális tisztaságon alapuló házasság intézménye felé terelje és tartsa ott. Ehhez széleskörű tudományos kutatásra és a kutatási eredményeken nyugvó oktatásra, valamint a téves összefüggések terjesztésének tilalmára lenne szükség, hogy az emberek időben láthassák milyen életmód mivel jár és minek mi a következménye. Erre manapság rendkívül nagy szükség – nyugodtan mondhatjuk létszükség – lenne, például mert a demográfiai válság emberséges és hosszú távú megoldása e nélkül lehetetlennek tűnik.
A házasság definíciójához tartozó néhány fontosabb összefüggés részletezése
A házasságban a férfi és a nő kiegészítik egymást, és ketten együtt, mint két fél, egy kiteljesítő egységet alkotnak. Ez a kiteljesedett egység, a házaspár, családot alkot, és így a társadalom alapsejtjének tekintendő. Egyéni és közösségi elemi szerepe miatt, az egyénnek és a társadalomnak a házasságra úgy kellene tekintenie, mint az egyén egyik legfontosabb hivatására. A mai közfelfogásban nem jelenik meg elég hangsúlyosan, hogy a házasság elsősorban egy szeretetszövetség, így éltető alapeleme az önátadás. A házasságkötés az egyén életének egyik legjelentősebb eseménye. Igen fontos lenne annak tudatosítása a gyermekek és a fiatalok számára, hogy erre éppen úgy tudatosan és felelőségteljesen kell készülni, mint például a pályaválasztásra. Ugyanis főként csak az így átgondolt, megfontolt párválasztásoktól várhatóak harmonikus házasságok, ami a házastársak, a családok, a közösségek és az egészséges társadalom elemi érdeke, az egyéni, a családi és a társadalmi egészség meghatározó eleme.
Joseph Daniel Unwin: Szex és Kultúra című (1934, Oxford Press) híressé vált könyve alapján fejlett (racionalista) társadalom az emberiség történelmének során kizárólag akkor jött létre, ha a szexuális életet a társadalom valamilyen módon a házasságra korlátozta, azaz a szexuális életet a társadalom csak a házasságon belül tette általánosságban javasolhatónak, elfogadhatónak és követendőnek. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a fejlett társadalom kialakulásához szükséges feltétel a szexuális tisztaságon alapuló házasság általánossá válása. A civilizációt egyértelműen a szexuális tisztaságon alapuló házasság intézménye hozta létre és tartotta fenn. Ugyanis ahol e korlátozás fellazult, ott a társadalom – legkésőbb három generáción belül – kivétel nélkül összeomlott. Ahol pedig a házasság előtti szexuális élet általánossá vált, ott kivétel nélkül egy generáción belül összeroppant minden eddigi fejlett társadalom. Ne hagyjuk, hogy jelen társadalmunkkal is ez történjen. Fontos megjegyezni, hogy Unwin munkáját később K. Mascher 2005-ben és 2009-ben a Müncheni Egyetemen ellenőrizte és Unwin eredményeit megerősítette (Mascher 2005, 2009).
Unwin a jövőre vonatkozóan arra a következtetésre jutott, hogy a női egyenjogúság törvényes biztosítása és a szexuális élet (javaslat szintű) házasságra korlátozása csak együttesen jelenthetik az egyén és a társadalom virágzását szolgáló fejlett kultúra hosszú távú megvalósulását. Ha belegondolunk, akkor ez természetes, hiszen: (i) egyrészt egy fejlett kultúrában az emberi egyenlőség és az emberi méltóság tisztelete elvárt kell, hogy legyen, így a női egyenjogúságot biztosítani kell, (ii) másrészt a házasság előtti és általánosságban a házasságon kívüli szexuális élet elfogadottsága lehetetlenné teszi a valódi női egyenjogúságot, egyenlő méltóságot, mert a nem elkötelezett szexuális élet tárgyiasítja a nőt – azaz a férfi a nőre nem mint életét kiteljesítő, szeretett és tisztelt, egyenlő méltóságú társára fog tekinteni, hanem mint ösztönei tárgyára, és ez természetesen a nőre is negatívan hat. Természetesen ilyen életforma révén a férfi is veszít emberi méltóságából, hiszen ő sem úgy tekint magára, mint egy leendő, megbízható, szeretetet adni tudó társra, férjre és apára, aki már a házassága előtt is – egy remélt jó házasság érdekében – felelősséggel viseltetik szexuális téren is partnere és önmaga iránt. Ezen hatások együtt az általános emberi méltóságot egy jóval alacsonyabb szinten megéltté teszik össztársadalmi méretekben.
Ez bizonyára nem kis mértékben járul hozzá ahhoz is, hogy a megfogant gyermek is bekerül a személy tárgyiasulásának folyamatába, ami az abortuszok magas számát is eredményezi. Az abortusz a magzaton kívül az anyának is – és jobb esetben az apának is – egy tragédia. Így olyan mai, divatos törekvések és jelszavak, mint a “gender mainstreaming”, azaz a nemek közötti egyenlőség érvényesítése, a “szexuális és reproduktív egészség és jogok” érvényesítése, valamint az úgynevezett “átfogó szexuális nevelés” bevezetése csak akkor elfogadható és emberséges, csak akkor szólnak arról, amit kifejezni akarnak, ha ezeknek részévé válik, hogy a szexuális életnek általában csak a házasságon belül van elfogadottsága, valamint annak a tudatosítása, hogy milyen károkat okoz az egyénnek – nőnek, férfinak és az esetleges gyermekeknek egyaránt –, a szabados, azaz a házasságon kívüli, szexuális élet. Ezek nélkül ugyanis e három említett törekvés alapjaiban téves vagy hazug, az emberi méltóságot erősen sérti, a civilizációt rombolja, az embert károsan önzővé teszi, lealacsonyítja és megbetegíti, valamint a társadalom önfenntartását is aláássa.
Olyan, valódi emberi értékekre irányuló erkölcsi nevelésre van szükség, amely az emberre, mint test és lélek egységére, mint értékeket hordozó és a természet által ezek megvalósítására rendelt egyénre tekint. Ebben fontos helyet foglal el egy olyan szexuális életre nevelés, amely megtanít a házasság értelmére, a saját és a másik testének és lelkének a tiszteletére, valamint a leendő emberi élet lehetőségének a tiszteletére.
Durston (2021) Unwin munkájának hat fontos eredményét foglalja össze. Ezekben bizonyos ismétlődések is előfordulnak, de fontosságuk miatt érdemes idézni mind a hat pontot:
(i) Mind a házasság előtti, mind a házasság utáni szexuális elvárások szigorítása növelte a kultúra virágzását, és fordítva, a szexuális szabadság fokozása mindig a kultúra három generációval később történő összeomlásához vezetett.
(ii) A kultúra fejlődését illetően az egyetlen igazán befolyásos tényező (“single most influential factor”), hogy a házasság előtti szexuális tisztaság (szexuális absztinencia) elvárt volt-e vagy sem. Ennek mindkét irányban nagyon jelentős hatása volt.
(iii) A kultúra legerőteljesebb virágzása akkor fordult elő, ha a házasság előtti szexuális tisztaság a holtomiglan-holtodiglan házassággal párosult. Azok a civilizált kultúrák, amelyek ezt legalább három generáción belül megőrizték, minden területen felülmúltak minden más kultúrát, beleértve az irodalmat, a művészetet, a tudományt, az építészetet, a technikát és a mezőgazdaságot is. Az elemzett 86 kultúrából csak három érte el ezt a szintet.
(iv) A házasság előtti szexuális tisztaság feladásának hatása: három generáción belül eltűnik a holtomiglan-holtodiglan házasság, a vallásosság és a racionális gondolkodás.
(v) Ha egy kultúra elfogadta a teljes szexuális szabadságot, akkor három generáción belül a legalacsonyabb szintre süllyedt, amit a “fogantatás halott szintjének” ír le Unwin, ahol az embereket a saját vágyaikon és szükségleteiken túl sok más nem érdekli. Ezen a szinten a kultúrát általában egy másik, nagyobb társadalmi energiával rendelkező kultúra hódítja meg, vagy veszi át.
(vi) Ha a szexuális szabályozásban változás áll be, akár szigorítás, akár lazítás, akkor a változás teljes hatása csak a harmadik generációban jelentkezik.
A szexuális szabadosság 1960-as évektől történő eredményes terjesztését figyelembe véve, amennyiben nem történik az egyén és közösségei elemi érdekét szolgáló jelentős vissza és újra rendeződés e téren, akkor az várható, hogy a nyugati és az európai civilizáció néhány évtizeden belül összeomlik.
A témakör tárgyalásakor fontos szempont, hogy a párkapcsolatokban több jelentős aszimmetria is fennáll. Nem csak a nemek közötti egyenlőségről, hanem a különbségekről is beszélni kellene. A jogi és erkölcsi egyenlőség természetes, hiszen az emberi méltósága minden embernek egyenlő és abszolút. Ha a különbözőségekre nem kerül figyelem, akkor a gyengébb, a kiszolgáltatottabb hátrányos helyzetbe kerül. Így valósulhat meg, hogy a nők egyenjogúságának hangoztatása mellett a gyakorlatban éppen a nők elnyomására kerül sor a fejlettnek nevezett mai nyugati és európai társadalmakban. Erre példa az a megközelítés, hogy „mindenkinek joga van a szabad szexhez” és „mindenkinek joga van az abortuszra”. E két jog egymás melletti hangoztatása képmutató férfisovinizmus.
Akik azt állítják, hogy a nőnek joga van az abortuszra, azt mondják, hogy ezzel a nőt védik, noha valójában ezzel a férfinak adnak lehetőséget, hogy ne féljen a szabad szextől. Ha baj lesz, akkor azt a férfi számára megoldják, hogy ne legyen vele gondja. Majd a nő eltünteti azt, ami a férfinak gondot okozna. Azzal a férfi ne foglalkozzon, hogy az a nőnek fáj testileg is, lelkileg meg belerokkan, az a nő baja. Akik ezeket hangoztatják, úgy tesznek, mintha a nők és férfiak egyenlőségét hangoztatnák. Ideje volna már az ilyen típusú hazugságokból végleg kigyógyulni. (Balásházy, 2018, 2019; Tárkányi, 2020.)
Unwin eredményei alapján elmondható, hogy az ember testi-lelki egészségéhez és a társadalom virágzásához vezető egyetlen út a szexuális tisztaságon alapuló házasság, hiszen ez a fejlett civilizációk kialakulásának is és fennmaradásának is szigorú – kivételt nem ismerő – kritériuma.
A szexuális tisztaságon alapuló házasság hiánya esetén a szexuális kapcsolathoz és általánosságban a párkapcsolathoz kötődő biológiai és lelki aszimmetriák kizárják a nemek közötti egyenlő teherviselést, kockázatot, veszélyeket, valamint az esélyeket a sikeres, egészséges boldog élethez. Ha a nőt nem védi a társadalom a szexuális tisztaságon alapuló házasság intézményével, a szexuális élet és a párkapcsolat – a férfiéhez képest jelentősen nagyobb – kockázataitól, akkor a párkapcsolati aszimmetriák miatt a nő automatikusan elnyomásnak és a férfihoz képest nagyobb veszélynek lesz kitéve.
Az öt legfontosabb aszimmetria e területen a következő:
(i) a párkeresésben és pártalálásban az évek múlásával az esélyek a nők számára gyorsabban csökkennek, mert az ő párkapcsolatokra vonatkozó biológiai órájuk hamarabb jár le;
(ii) a lány állapotossá válhat a nemi kapcsolat következtében, ami az életét gyökeresen megváltoztatja, a fiúnál ilyen veszély nincs;
(iii) a jövendő házasság létrejöttének esélye és stabilitása jobban romlik lányoknál a másokkal folytatott korábbi szexuális kapcsolatok miatt. Itt utalok Fagan egy publikációjára, amely szerint az esküvőt követő öt éven belüli válás valószínűsége – az esküvő előtti más partnerek számának függvényében – lányoknál már egyetlen másik partner esetén megtizenkétszereződik, és két ilyen partner esetén megtizenhatszorozódik. Fiúk esetében e két szám “csak” négy, illetve öt (Fagan 2017);
(iv) a lány kifut abból az időből, amikor még lehet gyermeke, vagy elég gyermeke lehet. Fiúknál ilyen idő gyakorlatilag nincs. Vegyük észre, hogy ez nem ugyanaz, mint az első pont. Az első pont ugyanis a párkeresésre vonatkozott, ez pedig a gyermekvállalásra. Mindegyik annyira fontos tényező, hogy érdemes őket két külön pontban tárgyalni;
(v) a lányok fizikailag gyengébbek, és jobban kiszolgáltatottak az erőszaknak. Említésre méltó, hogy a párkapcsolati erőszak körülbelül egy nagyságrenddel nagyobb a nem házas kapcsolatokban, mint a házasságban.
A listát nyilván lehet folytatni. Nem véletlen, hogy a “szexuális forradalomnak” nevezett, de gyakorlatilag a kultúra, a nők, a gyermekek, a demográfia és kereszténység elleni háború elindítását követő évtizedekben sokszorosára nőtt a depresszió gyakorisága számos országban, és a női depresszió gyakorisága a duplája lett a férfiakénak. A depresszió gyakorisága nemzedékről nemzedékre nőtt (Andrade és mások, 2003). Az 1945 után születettek között tízszeres a depresszió esélye a WHO szerint (Jowitt, 2018). A szorongás – amely szorosan kapcsolódik a depresszióhoz – gyakorisága igen nagy mértékben nőtt az USA-ban a gyermekek és serdülők között az 1950-es évekről az 1990-es évekre. Az átlagos amerikai gyermekre az 1980-as években nagyobb mértékű szorongás volt jellemző, mint a gyermekpszichológiai klinikák átlagos pácienseire az 1950-es években (Twenge, 2000). Mindez főként a válások magasra nőtt szintjével, valamint az elmagányosodás és a mások iránti bizalmatlanság gyakoribbá válásával függhet össze (Studies, 2000).
Az USA-ban a serdülők között mintegy hétszerese volt a depresszió gyakorisága 2007-ben, mint amekkora szintet 1938-ban mértek (Twenge és mások, 2010). Az elmúlt két évtizedben a szorongás és depresszió gyakoriságának további növekedését mutatja számos adat például az USA-ban (Common Ground Health, 2022) és különösen a serdülők és fiatal felnőttek között (Brueck, 2019). Említést érdemel itt egy magyar kutatási eredmény, amely szerint a pornót gyakran néző anyák gyermekei között feltűnően nagy volt a szorongók aránya (Tárkányi, 2015). Ami a szexuális téren való „el nem köteleződés” gyakoribbá válása, a bizalmatlanság gyakoribbá válása és a depresszió gyakoribbá válása közötti lehetséges kapcsolatot illeti, figyelemre méltó egy kutatás (Billingham, 1987), amely kimutatta, hogy minél alacsonyabb az elköteleződés szintje egy párkapcsolatban, annál hajlamosabbak a felek verbális és fizikai erőszak alkalmazására a konfliktusok kezelésében.
A híressé vált „Demográfiai tél – az emberi család hanyatlása” című amerikai szociológiai mű (Demográfiai tél 2008), amelyet többek között Nobel-díjas kutatók is pozitívan kommentáltak, rámutat arra, hogy a fejlett nyugati országokban a születések száma felére esett az utóbbi ötven évben, azaz a “szexuális forradalom” kirobbantása óta. A demográfiai válságra szerintük az egyetlen megoldás a jó házasságok elterjesztése. Az úgynevezett svéd modell, azaz az erős családtámogatási rendszer önmagában nem működik, mert elsősorban nem pénz kell a jó házassághoz, viszont jó házasságban élő anya és apa kell a gyermeknek. Egyértelmű következtetésük: ha a jó házasságot nem sikerül tömegesen újra elterjeszteni, akkor ezen országok lakossága kihal.
A tanulmány szerint a XX. század legkárosabb eseménye a “szexuális forradalom” volt. E “forradalom” következtében a nők jó része nem azzal házasodott, akivel először szexuális kapcsolatba került, valamint jött a mesterséges fogamzásgátlás és születésszabályozás sokféle változata. Megváltozott az emberek viselkedésmódja a szexualitás, a házasság, és a gyermekvállalás területén. Ezeknek alapvetően befolyásuk van a családi életre. Elterjedt a házasságon kívüli együttélés, mely kevesebb gyermeket eredményezett, mint a házasság, kitolta a házasodás időpontját, és csökkentette a házasodás esélyét. Az alacsony gyermekszám egyik fontos oka, hogy az emberek túl későn vállalnak – ha egyáltalán vállalnak – gyermeket.
Azok az emberek, akiknek egyetlen partnerük volt, a jelek szerint sokkal boldogabbak a partnerükkel szexuálisan is és érzelmileg is, mint azon személyek, akiknek sok partnerük volt. A korrelációs eredmények szembeszökőek ezen a téren (Demográfiai tél 2008). Egy magyar kutatás[1] eredményei szerint a magas korábbi partnerszámú embereknél megugrott a válásra gondolók vagy válófélben levők máskülönben alacsony aránya, és akiknek több korábbi partnerük volt, azoknál gyakoribb volt a válás, mint akiknél kevés korábbi partner fordult elő (Tárkányi, 2015). Hasonló, de még erősebb összefüggést mutatott ki amerikai adatokon Fagan (2017) is: a házasság előtti nemi partnerek számával arányosan meredeken csökkent a házasság stabilitása – például a házasságuk előtt két további szexuális partnert említő nők házasságainak fele 5 éven belül fölbomlott, viszont kevesebb, mint 5%-a azoknál, akiknek nem volt más partnere korábban a házastársukon kívül.
A gyermekek lelki fejlődéséhez stabil és kiszámítható kapcsolatokra van körülöttük szükség, ahol igen fontos a szülők viszonya egymáshoz. A gyermek lelki fejlődését különösen elősegíti, ha az apa és az anya valóban együtt él; ilyen esetben a komoly problémák kialakulásának esélye jelentősen kisebb. Jól látható, hogy azok a gyermekek, akiket nem ép és nem házasságon alapuló családban neveltek, valószínűbb, hogy jobban szenvednek a szegénységtől, a súlyos elhanyagoltságtól és a rossz nevelés eredményeitől. E gyerekeknél gyakoribb a depresszió és a bűnözés (Wilcox, 2011).
Egy vizsgálat kimutatta, hogy a két szülő által, ép családban nevelt tizenévesek között jóval ritkább az alkohol és drogfogyasztás, valamint a dohányzás (az iskolai végzettség hatását kiszűrve is), mint az egy szülő által, csonka családban neveltek között (Johnson és mások, 1996). Az egy szülő által, csonka családban nevelt fiúk esélye jóval nagyobbnak bizonyult arra, hogy valami olyan törvénybe ütköző dolgot követnek el, amiért szabadságvesztésre ítélik őket, mint a két szülő által, ép családban neveltek között (több tényezőt kiszűrve is) (Harper és McLanahan, 1998). A csonka családok jelensége a gyermekek szegénységét növelő egyik fő tényező (Blank, 1997). Magyarországon ma már több, mint egymillió ember él csonka családban.
A később elváló szülők gyermekeinek az intellektuális teljesítménye a válás előtt is és a válás után is folyamatosan romlott. Az önbecsülésük a válásig csökkent, onnan viszont növekedett (Sun, 2002). A később elváló szülők gyermekeinél már a válás előtt nagyobb volt a szorongás és a depresszió, valamint az antiszociális viselkedés szintje az átlagosnál. Utóbbi nem nőtt a válás után, de a szorongás és a depresszió szintje igen (Stroschein, 2005).
A társadalmi tőke létrehozásához kulcs a házasságra alapozott család. Pontosabban: a kulcs: a szexuális tisztaságon alapuló házasság. (Fagan, 2017; Demographic Winter, 2008; Balásházy 2018, 2019.)
Unwin az emberiség történelmének elemzése alapján arra következtet, hogy a társadalmi fejlődés nélkülözhetetlen feltétele a szexuális tisztaságon alapuló házasság. Ugyanerre az eredményre vezetnek a házasságok stabilitását vizsgáló szociológiai elemzések is, például lásd a fent említett Fagan (2017) kutatásainak eredményét.
Ezen összefüggést jól ismerték a házasságot és családot lebontani igyekvők is. Ők láthatólag nem a jelen társadalom felvirágoztatását, hanem felszámolását célozták meg, és rájöttek, hogy ehhez a legjobb eszköz a szabados szexualitás elterjesztése, azaz a szexuális tisztaságon alapuló házasság intézményének elsorvasztása. Ezzel a házasság és a család intézményét igen hatásosan torpedózták meg. Érdemes megemlíteni, hogy a “szexuális forradalom” a „kulturális marxizmus” egyik eleme, ami Antonio Gramscihoz, a Frankfurti Iskolához és azon belül Herbert Marcuse-hoz köthető leginkább. A forradalom szó sokak számára az embertelen, kegyetlen hatalom ellen jogosan és hősiesen alulról szerveződő bátor mozgalmat jelenti. A “szexuális forradalom” nem ilyen. Itt a cél a kultúrának, a civilizációnak, a házasságnak, a családnak, a kereszténységnek és magának az embernek az elzüllesztése és pusztítása. Valódi célja és módszere miatt a “szexuális forradalmat” helyesen szexuális terrorizmusnak vagy szexuális háborúnak kellene nevezni. Elterjedtsége miatt e tanulmányban többnyire maradunk a “szexuális forradalom” kifejezés mellett, de idézőjelbe tesszük azt.
A “szexuális forradalom” témakört részletesen is érdemes lenne elemezni, itt csak röviden három képviselőjük kerül említésre:
(i) Herbert George Wells angol író már 1890 előtt írta: „Létfontosságú, hogy elterjesszük a szabad szerelmet ahhoz, hogy lebonthassuk és eltüntethessük a család elavult intézményét.” (Watt, 2011.)
(ii) Wilhelm Reich (1936) német szexuálforradalmár szerint nem kell az egyházakat, a vallást vagy a házasságot üldözni; elég elterjeszteni a szabados szexualitást, és a mozgásba induló folyamatok önmaguk elvégzik a család és az egyházak leépítését (Kuby 2013.) E cikk szerzőjének megjegyzése: ismerve a németországi párkapcsolati szokásokat, ne csodálkozzunk, hogy 2015 után egy év alatt Németországban 600 templomot zártak be.
Az egyházaknak nem attól kellene félniük, hogy ha komolyan veszik a tanításukat, akkor a mai ember elpártol tőlük. Az egyházak szerencséjére és tanításuk igazolására a tapasztalat szerint ez éppen fordítva van, azaz ahol ragaszkodnak a keresztény szexuális etikához, ott terjed és erősödik az egyház, ahol ezzel felhagynak, ott elapad a vallásosság. Erre jó példa a német evangélikus és katolikus egyház, ahol a hívek száma évről évre drasztikusan csökken. Mint ismeretes, Németországban a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok a magukat keresztényeknek vallók között is széleskörűen elfogadottá váltak. Viszont a mormon egyházban (Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában) tilos a házasságon kívüli szexuális kapcsolat, olyannyira, hogy nem is kell, hogy valaki házasságon kívül ezzel éljen, elegendő, ha nem ért az elvvel egyet, ekkor háromszor elbeszélgetnek vele és ha harmadszorra sem sikerül meggyőzni az illetőt, akkor kiközösítik az egyházból. A mormon egyház a leggyorsabban terjedő és erősödő nagyobb keresztény egyházként ismert a világon.
Az egyházaknak ezen összefüggésekre rá kellene döbbenniük! A rendelkezésükre álló anyagi források nagy részét elsősorban nem a templomok felújítására, hanem a szexuális tisztaságon alapuló házasság, illetve általánosságban az embert szolgáló és építő szexuális kultúra és párkapcsolati magatartásminták visszaállítására kellene fordítaniuk, hiszen ebből az irányból, mármint a “szexuális forradalommal” támadták és támadják az egyházakat, a kereszténységet és gyakorlatilag az egész társadalmat. Összefogva a szexuális tisztaságon alapuló házasságot támogató intézményekkel, kutatóintézetek és egyetemi tanszékek felállításával, majd szakemberek kiképzésével és az eredmények széles körű oktatásával és terjesztésével tudnának az egyházak e területen is pozitív hatást gyakorolni a társadalomra. Így tudnának szembe szállni az egyént, a házasságot, a családot, a nemzetet, az egyházakat és a felépített kultúrát tönkre tevő hazug és emberellenes ideológiákkal.
(iii) Herbert Marcuse (1955) szerint szexualizálni kell a társadalmat, és annak messzemenő következményei lesznek. Ez a nyugati világban azóta megvalósult, a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok általánossá váltak, a következményeket ismerjük. Összefoglalva, a házasságot és a családot lebontani igyekvő erőfeszítések sikere is jól bizonyítja, hogy a házasság előtti és általánosságban a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok elterjesztése megroppantja, majd leépíti a házasság és a család intézményét, és így tönkreteszi az egész társadalmat.
Ez, ha belegondolunk teljesen magától értetődő, hiszen logikailag voltaképpen kétféle antropológiai modellt érdemes megkülönböztetni. Az egyik az, amikor az ember arra törekszik, hogy egyetlen másnemű embertársával egésszé kiegészülve szeretetszövetségben élje életét, amelynek az alapja a „mi ketten”, aztán ha születnek gyermekeik, akkor az alap „a mi családunk”. A másik antropológiai modell kategóriája az összes többi életforma, amelybe mindennemű együttélés belefér, még valamiféle házasság is, de az alap mindig az „én”, a „nekem jó”. Az elterjedt szabados szexualitás így nem tünete valaminek, hanem maga az oka a mai szélsőségesen önző, károsan individualista, házasság és családellenes párkapcsolati anarchiának, ahol nem jó nőnek lenni és nem jó gyermeknek lenni, és ahol a pszichés betegségek burjánzanak (Balásházy, 2018; Balásházy, 2019). Ebből már következik, hogy ha nem törekszünk a szexuális tisztaságon alapuló házasságmodell visszaállítására, akkor ne is álmodozzunk a házasság és a család intézményének megerősödéséről. Itt még érdemes megjegyezni, hogy természetesen a demográfiai válság hosszú távú enyhítése, pláne felszámolása sem várható és nem remélhető addig, mert a demográfiai válság „csak” a családi élet válságának egyik negatív tünete.
E részhez még egy összegző gondolat: A fogyasztói társadalomban kulturális marxista támadás alá került a házasság, a család, a kereszténység, a kultúra és az ember. Már maga Marx a család felszámolásának szükségességéről írt. Ehhez egy idézet Marxtól: „A Szent Család titka a földi család. Hogy az előbbit eltüntessük, az utóbbit kell elméletben és gyakorlatban megsemmisíteni.” (Marx, 1977).
Donald Feder a Családok Világkongresszusának volt igazgatója fogalmazza meg a következőket: A házasságtól való eltávolodás a termékenységet jobban csökkenti, mint a fogamzásgátlók. A „szexuális forradalom” a „kulturális marxizmus” következménye. A demográfiai télből nem juthatunk ki, amíg a „szexuális forradalmat” nem sikerül legyőzni! A „szexuális forradalom” azzal, hogy a házasság, a hűség, a fogamzás és a felelősség helyébe az abortuszt, a fogamzásgátlást, a nemi betegségeket, a pornográfiát és a promiszkuitást ülteti, elpártol az élettől (Feder, 2014). A kulturális marxistáknak kulturális hegemóniára való törekvésük során sikerült elérniük, hogy szexuális háborújuk “szexuális forradalom” név alatt terjedjen és híresüljön el.[2]
A család definíciója
A család házasságon alapuló életközösség. Önmagában egy házaspár is családot alkot, a család tagja lehet a feleség, a férj, és természetes vagy fogadott gyermekeik, de családot képez gyermekével vagy gyermekeivel egyetlen szülő is. A család a társadalmi rend alapja, a társadalom legkisebb és legfontosabb egysége, amely az egész nemzet jövőjének biztosítéka.[3]
A házasság, különösen a szexuális tisztaságon alapuló házasság, természeténél fogva lényegesen különbözik az összes többi együttélési formától
Ha egy társadalom szexuális tisztaságon alapuló házaspárokra és ilyen házasságra készülő és vágyó fiatalokra épül, akkor szeretetalapú egységekből épül fel. Ha a társadalom nem szexuális tisztaságon alapuló házas vagy nem házas formában él és gondolkodik, akkor a társadalom elemi egysége az egyén lesz, aki a saját beteljesedését keresi és így végül károsan önzővé válik: a társas kapcsolatok eldurvulnak, a nők eltárgyiasulnak és fokozott kiszolgáltatottságban kell élniük, ahol az egyenjogúság papíron létezhet, de a valóságban nem, és ott gyermeknek sem igazán jó lenni.
A hatásai és következményei alapján, háromféle párkapcsolati modellt érdemes megkülönböztetnünk: (i) a szexuális tisztaságon alapuló házasságot, (ii) a nem ilyen házasságot és (iii) a nem házasságon alapuló párkapcsolatokat. A család körüli negatív tüneteket, és végül a családi élet válságát és a demográfiai válságot elsősorban a házasságon kívüli párkapcsolatok tömeges elterjedése, majd általánossá válása hozta magával. Ezek mögött egyértelműen a házasság előtti szexuális kapcsolatok elterjedése áll.
Miért más a házasság, különösen a szexuális tisztaságon alapuló házasság, mint a többi párkapcsolat vagy szexuális kapcsolat? Mert az antropológiai alapja két ember egymást kiegészítő egysége és nem az egyén! Mert egyedi és végleges elköteleződésen alapszik. Azaz a házasságkötéstől ketten egy véglegesnek szánt egységet alkotnak. Egy jól megalapozott döntés nyomán létrejött házasságkötés után a kivételektől eltekintve nem igazán lehetnek feltételek. Az ember így nem csak azért szereti a házastársát, mert ilyen vagy olyan, hanem mert ő a házastársa. Hasonlóan ahhoz, ahogy a gyermekét azért is szereti, mert ő a gyermeke. Szeretni annyi, mint felkutatni és betölteni a másik valódi szükségleteit (Nitsche, 2001). Úgy tűnik, az emberi léleknek és az emberi testnek a házasságmodell, különösen a szexuális tisztaságon alapuló házasságmodell a jó, az egészséges. Ugyanis a felmérések egyértelműen bizonyítják, hogy a jó kapcsolatban élő házasok egészségesebbek lélekben is és testben is, tovább élnek, gyermekeiknek jobb és mind ők mind gyermekeik produktívabbak és elégedettebbek az élettel, mint a nem házasok eseteiben; a szexuális tisztaság pedig szignifikánsan növeli a házasodás esélyét, valamint a házasság harmóniáját és stabilitását (Fagan, 2017; Wilcox, 2011; Balogh, 2006; Hungarostudy, 2006; Krúdy, 2015; Balásházy 2018, 2019).
A szexuális tisztaságon alapuló házasságmodell azért lényegesen különböző, mint a nem ilyen házaságmodell, mert antropológiai alapja az egyetlenség, ahol az egyén egyetlen emberrel akar kiegészülni egésszé és nem annyival, amennyi adódik. A nem szexuális tisztaságon alapuló házasságmodell valójában egy többpartneres párkapcsolati modell, ami aztán egyetlen partnerkapcsolatban, a házasságban csúcsosodhat ki, amennyiben eljut a házasságig, illetve megmarad a házasságban. A szexuális tisztaságon nyugvó házasságmodell önzetlen készülést és önfejlesztést von maga után, amely maximális mértékben tiszteletben tartja a másik fél és a másik nem emberi méltóságát. A többpartneres párkapcsolat pedig ezzel ellentétben önzővé tesz, és a másik fél és a másik nem méltóságára nem figyel oda. Így lesz általánosságban a házasság ajándék és féltve őrzött kincs a szexuális tisztaságon alapuló házasságban és sokszor börtön a nem ilyen házasságban. A párkapcsolat már említett aszimmetriái miatt, az ilyen párkapcsolati modell különösen önzővé teszi a fiatal férfit, aki aztán már házasodni se igen akar. Ő azt hiszi, így is „mindent” megkap és kedvére és felelősség nélkül válogathat magának partnert. Miért kellene megházasodnia, hiszen akkor e remek lehetőség megszűnne.
Manapság szinte minden odahat, hogy a fiatalok később ne legyenek alkalmasak jó házastársnak. Ebből az is következik, hogy a szexuális tisztaságon alapuló házasság a természetes létformája a felnőtt embernek, hiszen, ha ettől eltér, annak rossz hatása lesz rá is és a környezetére is, és a gyermekeinek is egyértelműen jobb, ha jó házasságot alkotó közösségben fogannak, születnek és ilyen közösségben élnek. (Megjegyzendő, hogy a papok, szerzetesek, apácák egészsége is jobb, mint az átlag. Érdekes, hogy mindezen életformák végleges és szeretet alapú elkötelezettségen nyugszanak, csakúgy, mint a házasság.) Úgy tűnik, a felnőtt ember akkor érzi magát „otthon” ebben a világban, ha a szeretet alapján véglegesen elköteleződik és erre szexuális tisztaságban készül.
Érdemes megemlíteni, hogy elterjedt egy olyan téves vélemény, miszerint a ma széleskörűen tapasztalható elköteleződéshiány a párkapcsolatokban, okozza a szabados szexualitást. Sőt vannak, akik az elterjedt önzés következményének, mások a vallásosság csökkenése eredményének vélik tévesen a szabados szexualitás térnyerését. Ezek igen torz és káros vélemények, mert indokot és elfogadható alapot adnak a szabados szexualitásnak. Azt érdemes észrevennünk – és sajnos erre jöttek rá a kulturális marxisták társadalommérnökei –, hogy ha kiemeljük a szexuális élet gyakorlatát a házasságból, akkor a férfi már nem akar elköteleződni, mert minek, hiszen mindene megvan, és ha jön egy jobb vagy fiatalabb lehetőség, akkor bolond lesz ennél maradni: azaz már az “én”-ben gondolkodik és nem a “mi”-ben. A társa már csak egy élvezeti és eldobható tárgy lesz, és nem azon gondolkodik, hogy majd ők ketten a feleségével “az Óperenciás tengeren túlra” is együtt jutnak el. És ha jönne egyik barátnőjénél egy gyermek, ami nem volt betervezve, hát akkor döntsön a nő, hogy megtartja-e. A fogamzásgátló tabletták is a nő egészségét károsítják, “ezért azzal nem kell foglalkozni”.
A szabados szexualitás elfogadottá tétele egyrészt elköteleződés-hiányt, másrészt önzést hoz magával, különösen a férfiakban, és így a valódi női egyenjogúság kizárását, lehetetlenné tételét eredményezi. Ez természetesen a vallásosság – Európában a kereszténység – elapadását hozza magával, hiszen a vallás, különösen a kereszténység alap antropológiai modellje a szexuális tisztaságon alapuló házasság. Ezt észre kellene venniük: (i) a vallási vezetőknek, (ii) a családpolitikával foglalkozó szakembereknek, (iii) a demográfusoknak: hogy alapjában véve nem attól lesz több gyerek, hogy pénzt adunk a gyermekek szüleinek, hanem attól, hogy bemutatjuk a szexuális tisztaságon alapuló házasságot, mint az emberhez méltó egyetlen életvitel modellt és szintén bemutatjuk a többi út embertelen és kegyetlen voltát.
Meg kell mutatnunk mindezt ezen kívül még (iv) a pszichológusoknak, (v) az orvosoknak, (vi) az oktatással és neveléssel foglalkozóknak, (vii) a társadalomkutatóknak, (viii) a média képviselőinek, (ix) a politikusoknak, és (x) a művészettel foglalkozóknak.
A zsidó-keresztény kultúrában felnőtteknek azt is észre kellene venniük, hogy a bibliai házasságfogalom azonos a szexuális tisztaságon alapuló házasságfogalommal. Milyen szomorú, hogy ma már meg kell azt is magyarázni, hogy a bibliai házasságfogalom a szexuális tisztaságon alapuló házasság fogalmát jelenti. A szexuális háború (“szexuális forradalom”) sajnos ennyire eredményes lett az utóbbi évtizedekben.
Mint láttuk, a házasság szeretetalapú, végérvényes elköteleződést jelent, amelyben a szeretet szenvedély és döntés arra vonatkozóan, hogy felkutassa és betöltse a másik valódi szükségleteit (Nitsche, 2001). A szeretet egyben az ember legmagasabb rendű képessége. Az ember célja, hogy e képességét gyakorolja, azaz szeressen. Ez a képesség nyilván a természet legnagyszerűbb adománya. A gondoskodás, mint alapvető vonás az élőlények igen széles spektrumában megfigyelhető és nyomon követhető. A szereteten alapuló párkapcsolatnak nem lehet időben vége, hiszen a szeretet – a definíciója alapján – időben nem fejeződik be, nem jár le.
A szeretet révén az ember nem uralkodni akar a másikon, hanem annak javát keresi. Természetesen ez akkor tökéletes, ha kölcsönös. A szeretet az emberi elme és az emberi lélek számára szép és vonzó. Így, ha kitartóan művelik, akkor az a másikra is és a környezetére is átragad. Mindez nem azért működik, mert az adott személynek közvetlenül hasznos, hanem mert végérvényesen a „mi”-ben gondolkodik és tervez, nem pedig az „én”-ben. Úgy tűnik, az embernek nagyon megéri így tervezni az életét. Ez minőségileg jobb és emberibb életet tesz lehetővé, mint a több partnerre tervezett életmód bármely verziója. A házasságban az egyedüli és a végérvényes szeretetkapcsolat révén új egység születik. Nock (1995) megállapítása szerint a papír nélkül együtt élők életvitele jobban hasonlít az egyedülállókéhoz, mint a házasságban élőkéhez.
A felmérések szerint az utódoknak egyértelműen az a legjobb, az a természetes és az az egészséges, ha végérvényes és szeretetteljes elköteleződésbe fogannak, születnek és nőnek fel. A harmonikus, szeretetteli szülői egység és teljesség elemi biztonságot jelent számukra. Sok felmérés mutatja, hogy enélkül sérülékenyek lesznek. A gyermeknek természet adta joga jó házasságba foganni, születni és felnőni. Sajnos e jogukra a mai fogyasztói társadalom nem figyel oda. Ez azt is jelenti, hogy e társadalom meglehetősen gyermekellenes! Ne is csodálkozzunk, hogy nem születik elég gyermek! Ha szülei nem igazán szeretik egymást, azzal a gyermeket elemi és jogos szükségletétől fosztják meg. Sokkal fontosabb ez számára, mint a nagyobb lakás, vagy hogy szüleinek legyen autója. A jó házassághoz pedig, a szexuális tisztaságon alapuló házasság egy hatalmas és csodálatosan értékes előnyt jelent.
A szexualitás életünk egyik alaptulajdonsága, és közvetlenül kapcsolódik a párkapcsolat, a házasság, a család, a gyermek és a demográfia témaköréhez. Ezért, ha válság vagy csőd van a család, a házasság és a demográfiai mutatók körül, akkor ez arra utal, hogy baj van a párkapcsolatok körül. Ezért nem lehet elegendő a mai világban, Európában az olyan egydimenziós családpolitika, amely kizárólag a szociálpolitikai támogatások növelését tűzi ki célul. Nem véletlen, hogy a családellenes támadások nem a szociálpolitikai támogatások csökkentését célozzák meg, hanem elterjesztik a szabados szexualitást, az egyneműek házasságának jogosságát hangsúlyozzák, tagadják az ember nemiségének bináris voltát, és így tovább. Ezek mindegyike a szexualitás, a párkapcsolat dimenzióját támadja, és roppant hatásosan. Éppen ezért létfontosságú ezek ellen összefogottan és intenzíven fellépni, és amit leromboltak azt fel kell építeni.
Oda jutottunk, hogy a párkapcsolatokat tekintve két- vagy háromféle életvitel modellt, vagy párkapcsolati modellt (életutat) érdemes kategorizálni. Először kétfélét: (i) az egypartneres életutat (egyetlen szexuális partnerre tervezett életutat, azaz a szexuális tisztaságon alapuló házasságot) és a (ii) többpartneres életutat (több szexuális partnerre tervezett életutat). Manapság igen elterjedt e két életút keveréke, azaz házasságig többpartneres, azután egypartneres (hűséges és monogám). Érdemes észrevennünk, hogy az eddigi definíciónk alapján ez többpartneres életút! E keverékre tervezett és a teljesen egypartneres életútra tervezett életutak között természetesen lényegi különbségek vannak! Ezért manapság már sajnos háromféle életvitel modellt érdemes kategorizálni: (i) szexuális tisztaságon alapuló házasságra törekvés, (ii) házasságig szabados szexualitás, azt követően monogám életmód, (iii) az összes többi párkapcsolati modell.
A “szexuális forradalomnak” elnevezett félévszázados szexuális háború következményei és a kiút, a megoldás körvonalazása
A huszadik és huszonegyedik század marxista és kulturális marxista „szexuális forradalmainak” áráról és felmérhetetlen káráról fent már írtunk. E szexuális háború (“szexuális forradalom”) pusztítása sokkalta nagyobb, mint az első és második világháborúé együttvéve, nyugodtan tekinthetjük harmadik világháborúnak, ráadásul máig sincs vége, sőt globalizálódott, és egyre morbidabb új formákat is talál, így a házasság intézménye ellen már több fronton is támad. Az újabb frontokról majd néhány következő írásban lesz szó.
Az okozott károk alapján a „szexuális forradalomnak” nevezett szexuális háború az emberiség elleni bűncselekménynek tekintendő.
Ami aggasztó, hogy mindezt nagyon kevesen veszik észre. A szabados szexualitás általánosan elfogadottá vált. Szinte beszélni sem szabad annak káros következményeiről és hatásairól, mintha egyfajta szexuális diktatúra alakult volna ki. A szakemberek és a politikusok – néhány az egyházakhoz kapcsolódó szakembert, kutatót kivéve – általában nem mernek erről a témáról beszélni. Így ezen – az egyént és közösségeit egészségükben, boldogságukban és létükben is – alapvetően befolyásoló szakterületről voltaképp kivonult a tudomány! Mindez korunk egyik legnagyobb tragédiája.
A baj óriási, mert a lakosság legnagyobb része a félretájékoztatásoknak köszönhetően a házasság előtti szexualitás élet késői következményeiről és hatásairól téves, a tudományos eredményekkel ellentétes vagy nem harmonizáló véleményen van. A szabados szexualitás a marxista, majd kulturális marxista, ma magukat többnyire liberálisnak nevező ideológusok és “szakemberek” széleskörű és igen intenzív félévszázados propaganda munkájának köszönhetően általánossá vált. És sajnos sem a jog, sem a politika nem mer olyan ügy mellé kiállni, amelyet a nagy többség nem képvisel.
Megoldás, ha a politika, felkér felelőségteljes szakembereket a tématerület multidiszciplináris átfogó elemzésére, ha a családpolitika fő hangsúlya a szülők anyagi támogatásáról áttevődik az ember és családellenes, téves és hazug, az embert és a társadalmat tönkretevő – a kulturális marxista “szexuális forradalomnak” köszönhető – káros beidegződések és ideológiák felszámolására, és belekezdenek az embert és közösségeit segítő és építő, azaz az ember egészégét és virágzását szolgáló értékek és javasolható életvitel modellek megfogalmazásába és széleskörű terjesztésébe. Amit leromboltak és érték volt, azt a mai feltételekre adaptálva újra fel kell építeni. Az egyházaknak a templomok felújítására szánt összegek jelentős részét az e tématerülethez tartozó értékek és életvitel modellek megújítására kellene költeniük. Mint többször hangsúlyoztuk a “szexuális forradalomnak” nevezett folyamat egy igen jól szervezett, mára szinte globális háború az egyén, a civilizáció és a kereszténység ellen. Észre kell venni, hogy háború van! Úgy nem lehet megnyerni egy háborút, hogy nem vesszük észre. Európában ezrével újították fel a templomokat az utóbbi évtizedekben és aztán ezrével zárták be őket és lett helyettük múzeum, ipari létesítmény, szórakozóhely, étterem, sőt olyan is van, amelyiket mecsetté alakítottak át vagy földig romboltak le. Az egyházaknak megérte e templomok renoválása? A zsidó-keresztény egyházak és kultúra legalapvetőbb intézménye a házasság, és az ellen folyik több mint fél évszázada háború. Ez egyben a kereszténység és az ember legalapvetőbb és legmagasabb szintű értéke, hivatása, célja és természetadta rendeltetése, azaz a szeretet elleni háború is, hiszen ravasz módon a szeretet helyett az önzést javasolja. A kereszténység alap antropológiai modelljét dobták ki, és ajánlották helyette az önzést. Elvben nagyon hasznos a templomok felújítása, de ha háború van, akkor először el kell zavarni az ellenséget, majd fel kell építeni azon legfontosabbakat, amelyeket tönkretettek. Ezt követően, ha még marad pénz, akkor érdemes lehet épületeket is renoválni. Mindezt a politikának, a tudománynak, az egyházaknak és a civileknek észre kellene venniük és össze kellene fogniuk mind hazai mind nemzetközi szinten.
Azt érdemes szem előtt tartani, hogy az egyetlen javasolható kiút a társadalmi összeomlás elkerüléséhez és a társadalom felvirágoztatásához, valamint a keresztény kultúra megmentéséhez a szexuális tisztaságon alapuló házasság újbóli elterjesztése! Minden ország családpolitikai, társadalomtudományi, oktatási, egyházi és civil fő célkitűzéseinek egyike ez kellene, legyen!
A házasság előtti szexuális kapcsolat a házas életmódra való fel nem készülést vagy hibás felkészülést, valamint a házasság megtagadását jelenti, mivel a jövendő házastárs kizáródik abból, hogy a szexualitás terén egyetlen legyen. A házastársi hűtlenség a kapcsolat jelenben való egyedüliségét sérti. A házasság előtti szexuális kapcsolat nemcsak az egyedüliséget, hanem még az elsőbbséget és az egyetlenséget, a kizárólagosságot is sérti, sőt – mint említettük – a házas életforma tagadását jelenti.
Mindez nagyon fontos, hiszen az első szexuális kapcsolat jobb esetben komoly kötődés kialakulásával és komoly lelki átalakulással jár, különösen lányoknál. Sőt a biológia és a természet szintjén a testi kapcsolat “házasság”, hiszen egy szexuális jelleggel is bíró szerelmi kapcsolat mind hormonálisan, mind pszichésen igyekszik átalakítani az egyént, és erős kötődést próbál létrehozni a felek között. A természet mindent megtesz, amit tud, hogy ők együtt maradjanak, hiszen, ha gyermek lesz belőle, akkor ez nagyon fontos mindannyiuknak, de különösképpen a gyermeknek és az anyának.
Régen, igen találóan úgy hívták az ilyet, ha házasság előtt történt, hogy “vadházasság”. A házasság előtti nemi kapcsolat egyrészt a házasság tagadását jelenti, másrészt hűtlenségnek számít a jövendő házastárs ellen, ha az egy másik személy. Továbbá sérti a női egyenjogúságot és a női méltóságot, hiszen a házasság előtti szexuális kapcsolatban, a fent már említett aszimmetriák miatt, a nő sokkal kiszolgáltatottabb. Mai “fejlett” világunk hangoztatja a női egyenjogúságot és természetesnek állítja be a házasság előtti szabados szexualitást. Micsoda hazugság, micsoda képmutatás!
Környezetünkben gyakran tapasztalhatjuk, hogy 25-40 éves nők több éve együtt élnek párjukkal és várják, hogy a párjuk köteleződjön el. Mint már említettük, a nő és a férfi biológiai órája különböző. Egy harmincöt éves férfi sokkal könnyebben talál megfelelő feleséget, mint egy harmincöt éves nő megfelelő férjet. A férfinek ez az állapot látszólag jó és kényelmes. A történet vége gyakran az, hogy egy idő után a nő tovább nem hajlandó várni, és szakítanak. A nő azután megint talál valakit, akivel jól érzi magát, de aki elköteleződni nem akar, végül azután jó eséllyel már nem talál férjet, és egyedül marad, a férfi meg még a 30-as sőt 40-es éveiben is elvehet egy huszonéves lányt. A történet meglehetősen gyakori, mélységesen szomorú, és a férfi részéről döbbenetesen önző és embertelen.
A szabad szerelem nagyon önzővé teszi a férfit, és nyilvánvalóan megváltoztatja a nőt is. Ilyen körülmények között természetes, hogy a nemek viszonya megromlik. Magától értetődő, hogy későbbre tolódik a házasságkötés átlagos életkora, hogy kevesebb házasság lesz, hogy ugrásszerűen megnő a válások és a mozaikcsaládok száma, hogy nem születik elég gyermek, hogy a gyermekek jó része házasságon kívül születik, hogy elszaporodik a „szingli” életmód, hogy igen sok a pszichés betegség, hogy sok az abortusz, sok a problémás gyermek, és hogy szignifikánsan megnövekedik a káros individualizáció.
Érdekes, hogy ezek nagy részét manapság divat – sokszor politikusok körében is – pozitív színben bemutatni, mint követendő modern értékeket! Még azt is hozzáteszik – természetesen téves vagy hazug módon –, hogy mindez a női egyenjogúságot is szolgálja! Ha ezeken drasztikusan nem változtatunk, akkor a pusztulás felé masírozunk.
Kulturális szempontból érdekes, hogy a Biblia úgy írja le a házasságot – mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben –, hogy “a férfi elhagyja apját, anyját, feleségéhez ragaszkodik és lesznek ketten egy test”. Manapság, a “szexuális forradalomnak” nevezett szexuális háborúnak köszönhetően ezt úgy éli meg a magukat kereszténynek vallók nagy része is, hogy “a férfi barátnőihez csatlakozik és lesznek sokan egy test”. Ez a keresztény antropológiai modell és így a kereszténység tagadása és kigúnyolása is. Valamint érthetően a női méltóságot, a női egyenrangúságot és a női egyenjogúságot is alapjaiban sérti.
Érdemes idézni Rod Dreher: Szent Benedek válaszútján című könyvéből (Dreher 2021), amely II. János Pál pápának „A test teológiája” című műve után az utóbbi évtizedek második legnépszerűbb vallásos könyve lett a világpiacon. Rod Dreher a következőket írja:
“A szexuális gyakorlat olyannyira központi jelentőségű a keresztény életben, hogy amikor a hívők e kérdésben elhagyják az igaz hitű tanítást, akkor gyakran értelmetlen többé kereszténynek hívni őket.”
“Isten szándéka szerint a szex egy férfit és egy nőt egyesít fizikailag és spirituálisan. Ha azonban rendezetlen módon élünk vele, akkor a szex az egyik legrombolóbb erő lehet a világon.” “Egy keresztény számára a nemiség ajándékával csakis egyetlen helyes módon lehet élni: egy férfi és egy nő közötti házasságban. Nem létezik a keresztény hitnek olyan központi tanítása, amelyik népszerűtlenebb lenne manapság. S talán olyan sincs, amelyiknek fontosabb volna engedelmeskednünk.”
“A kereszténység azt tanította, hogy a test szent, s hogy mivel Isten saját képmására teremtett minden embert, az általuk birtokolt méltóság megköveteli, hogy a testtel ennek megfelelően bánjunk. Ez az oka annak, hogy a szexuális forradalomnak nevezett modern kori pogánnyá válás soha nem egyeztethető össze az igaz keresztény hittel. Fájdalom, a tágabb kultúrában e forradalom az egyház tekintélyét megdöntötte, most pedig épp az egyház alapjait rengeti.”
“Valójában úgy áll a helyzet, hogy a nemiségre vonatkozó keresztény tanítás elvetése azt a tényezőt távolítja el, amelyik a kereszténység, mint társadalmi erő energiáját adja – vagy csak adta?”
“Philip Rief a szexuális forradalmat a kereszténység pusztulása egyik fő jeleként azonosította.”
“Túl vagyunk a szexuális forradalmon, az pedig nem kevesebb, mint katasztrofális hatással volt a kereszténységre. Csaknem a közepébe talált a szexszel és az emberi személlyel kapcsolatos bibliai tanításnak. A társadalommal, a családokkal és az emberi lény természetével kapcsolatos alapvető keresztény felfogást rombolta le. A kereszténység és a szexuális forradalom egymással nem békíthetők ki, hisz gyökeres módon állnak szemben egymással.”
Jelen cikk szerzője természetesen mindezzel egyetért, de hozzáteszi, hogy olyan értelemben sajnos nem vagyunk túl a “szexuális forradalmon”, hogy elmúlt, sőt manapság globalizált formában és újabb frontokon is támad a “szexuális forradalomnak” nevezett szexuális háború. Mint már említésre került, ezen újabb frontokról néhány következő írásban lesz szó.
Szomorú látni (Balásházy 2018, 2019), hogy a demográfiai válság okait és így felszámolását, mind a politika mind a szakemberek számos helyen keresik, csak épp a szexuális tisztaságon alapuló házasság elapadása és újbóli helyreállítása körül nem. Olyan ez, mintha a hegy tetején keresnénk a tengert. Erről bővebben reméljük majd egy következő írásban szó lesz.
Összefoglalás
Európa, Magyarország is, és az egész nyugati világ hagyta, sőt bizonyos módon támogatta, hogy a házasságot, a házasság előtti szexuális élet elterjesztésével lejárassák. Azt az intézményt, amelytől minden fejlett civilizáció, így az európai és a nyugati civilizáció is kialakult, és ami fenntartotta őket. Hagyta, hogy amiért a házasság létrejött, azaz, hogy egyetlen és véglegesen elkötelezett szexuális partnerre törekedjék élete során az ember, egyesek téves, illetve hazug magyarázatokkal megszüntessék. A szexuális tisztaságon alapuló házasság elvetésével kultúrájuk egyik leglényegesebb elemét dobták ki, dobtuk ki! Ki tudja, hogy vissza lehet-e még szerezni? Viszont az már bizonyítható, hogy ha nem, akkor kultúránk hamarosan elveszik!
A tudománynak, a politikának, a civil világnak és az egyházaknak a szexuális tisztaságon alapuló házasság intézménye iránti igény sürgős újrateremtése érdekében össze kellene fognia. A szexuális tisztaságon alapuló házasság intézményének piedesztálra emelése és általános elfogadottsága nélkül alapjaiban sérül a nők emberi méltósága és nem valósul meg a nők valódi egyenjogúsága, mert ők tárgyiasulnak a férfiak számára, ugyanis a férfiak szexuális vágyainak eszközévé és nem a férfiak szeretett és rajongott egyenjogú társaivá válnak. Ha a gyermek fogantatásától nincs jelen a szülők egymás iránti mély és valódi szeretete, akkor ott nem jó gyermeknek sem lenni. Ha ezt egy társadalom nem érti meg, akkor ott nemcsak nőnek nem jó lenni, hanem gyermeknek sem. Így egy ilyen társadalom nemcsak nőellenes, hanem gyermekellenes is. Ne csodálkozzunk, hogy nem születik elég gyermek!
A szabados szexualitás elterjesztésével elvágták a civilizáció ütőerét és a civilizáció elvérzik a szabados szexualitás oltárán (Unwin óta tudjuk, hogy maximum három generáción belül). Ez érthető, hiszen önzővé válik a férfi, kiszolgáltatottá a nő és savanyú sorsúvá, lelkében beteggé a gyermek (ha egyáltalán megszületik). Így természetesen önzővé és beteggé válik a társadalom, ami aztán összeroppan.
Nyilvánvalóan a szabadszerelem oltárán a kereszténység is elvérzik, hiszen a kereszténység alapvető antropológiai modelljét – az egyetlen társsal való végleges szeretetszövetségre való törekvést – semmisíti meg a szabadszerelem. Ezenkívül a szabadszerelem megszünteti az ember Szentháromsághoz hasonló istenképűségét (az egyetlen szeretetszövetségben való végleges kiegészülést, vagy legalább az arra való törekvést) is, és Jézus és az Egyházához hasonlítható házasságképet is. Így a szexuális tisztaságon alapuló házasság elfogadottsága és megélése nélkül alapjaiban válik képmutatóvá, erőtlenné, önzővé és színházzá egy keresztény egyház.
A kulturális marxisták, akik forradalmian meg akarták változtatni a társadalmat, azaz össze akarták azt dönteni, valamint meg akarták szüntetni a kereszténységet, nagyon jól ismerték fel, hogy e céljaikhoz el kell érni a házasság előtti szexuális élet széleskörű elfogadottságát, és találóan nevezték el – álnok és embertelen – megvalósítási módszerüket szexuális forradalomnak.
Ezekre az állami és egyházi vezetőknek, valamint a társadalomkutatóknak rá kellene ébredniük.
Egy “fejlett” társadalomban, ahol – természetesen álnok és hazug módon – általánossá és elfogadottá vált a házasság előtti szexuális élet, ott a jog ez ellen már nehezen tud lépni, mert a jog elsősorban a többség szándékait tükrözi le. Itt először a tudománynak, az egyházaknak és a civileknek van óriási feladatuk és felelősségük, valamint természetesen a politikának is, hiszen a politikának a közjó és az ember egészsége mellé kell állnia.
Emiatt a családpolitikának – ha hosszú távon és hatásosan – akarja védeni a családokat és a gyermekeket, akkor fel kell számolnia a házasságon kívüli szexuális élet általános elfogadottságát! E nélkül például ne is álmodozzon a demográfiai válság eredményes megoldásáról.
Természetesen a nemzetpolitikának, a biztonságpolitikának és a gazdaságpolitikának is fel kellene ezeket ismernie, mert ha nem születik elég gyermek, ha önzővé és így beteggé válik a társadalom, ha nem biztosítja a szerető házastársi és szülői környezetet a társadalom, akkor az a nemzet és az a társadalom gyengévé és könnyen sebezhetővé válik, majd széthullik.
E cikkben csak a házasság egyik alaposzlopának, a házasság előtti szexuális absztinenciának a felszámolásáról és visszaállításának feltétlen szükségességéről volt szó. Mára azonban a “progresszív” társadalom befolyásos képviselőinek egy jelentős része a házasság egyéb oszlopait is erős támadásoknak teszi ki, és emeli a magasba az embert és kultúrát pusztító vívmányaikat, mint “modern értékeket”. Ezeket néhány következő tanulmányban vesszük górcső alá. A “szexuális forradalomnak” nevezett emberellenes háború első frontja – amiről ezen írás szól – megásta a házasság, a család és a kereszténység sirját. A további frontok csak ahhoz kellenek, hogy ezek be is kerüljenek a sírjukba.
Abból, hogy a szexuális tisztaságon alapuló házasság mind az egyén testi-lelki egészségéhez, mind a fejlett társadalom kialakulásához, fennmaradásához és virágzásához elengedhetetlenül szükséges, az is következik, hogy aki nyilvánosan és mások kárára a szexuális tisztaságon alapuló házasság intézménye ellen tesz, vagy akár a szexuális tisztaság nélküli házasság intézménye ellen tesz – hiszen az is jobb, mint bármely más együttélési forma – az az ilyen tettével valószínűleg káros tevékenységet folytat és vizsgálni kellene, hogy az mikor és mennyire súlyos bűncselekménynek tekinthető. Hasonló ez a kábítószer, a dohányzás, vagy a terrorcselekmények reklámozásához. A „szexuális forradalomnak” nevezett szexuális háború, meg valahol nyilván az ember elleni és az emberiség elleni bűncselekmény.
Ha mindezt megértik az országok és az egyházak vezetői, például Magyarország, az Európai Unió és Észak-Amerika országainak vezetői, valamint felszólalnak e tématerület tudományos kutatói, akik e témakörben évtizedek óta – kivételektől eltekintve – hallgatnak vagy mellébeszélnek, akkor van remény, hogy ezen országok – Európában és Észak-Amerikában – fennmaradjanak. Ellenkező esetben viszont az eluralkodott párkapcsolati kulturálatlanság és az azt uraló emberellenes, civilizációellenes, téves, illetve hazug párkapcsolati ideológiák felszámolják a kultúrát, és nem tudni mi jön a helyébe, és ott kik és hogyan fognak élni.
Észre kellene vennünk, hogy civilizációnk, egyéni boldogságunk és egészségünk fennmaradása elképzelhetetlen, ha nem térünk sürgősen vissza a szexuális tisztaságon alapuló házasság intézményét széleskörűen támogató és sikerrel elterjesztő társadalomhoz. A demográfiai válságot e nélkül emberséges módon megoldani nem lehet.
Irodalomjegyzék
Andrade L, Caraveo-Anduaga JJ, Berglund P, Bijl RV, De Graaf R, Vollebergh W, Dragomirecka E, Kohn R, Keller M, Kessler RC, Kawakami N, Kiliç C, Offord D, Ustun TB, Wittchen HU (2003): The epidemiology of major depressive episodes: results from the International Consortium of Psychiatric Epidemiology (ICPE) Surveys. International Journal of Methods in Psychiatric Research. 2003, 12 (1) :3-21. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/12830306/
Balásházy Imre (2018) A családi élet válsága és a demográfiai válság alapvető okai. Könyv: Boldogabb családokért és ifjúságért I. Kötet. Alcím: A családi élet válsága és a demográfiai válság okainak elemzése. Szerkesztette: Balásházy Imre, Major Gyöngyi, Farkas Péter. Oldalszám 9-50, L’Harmattan Kiadó 2018. Az Európai Családtudományi Szemle is publikálta: Európai Családtudományi Szemle III. évfolyam 2020. 2. szám, oldalszám: 8-37.
https://ecssz.eu/html/2020/ECSSZ_2020_2_szam.html
https://ecssz.eu/content/ECSSZ_2020_2_szam.pdf
Balásházy Imre (2019) Megoldáskeresés a családi élet válságára és a demográfiai mutatók javítására. Könyv: Boldogabb családokért és ifjúságért II. Kötet. Alcím: Javaslatok a családi élet válsága és a demográfiai válság megoldásához. Szerkesztette: Balásházy Imre, Csabai Tiborné, Farkas Péter. Oldalszám 9-66, L’Harmattan Kiadó 2019. Az Európai Családtudományi Szemle is publikálta: Európai Családtudományi Szemle IV. évfolyam 2021. 2. szám, oldalszám: 8-37.
https://ecssz.eu/html/2020/ECSSZ_2021_2_szam.html
https://ecssz.eu/content/ECSSZ_2021_2_szam.pdf.
Balog P. (2006) Házasság és életminőség: házasság, házassági stressz, válás, alfejezet. A magyar népesség életminősége az ezredfordulón című könyv, Semmelweis Kiadó, Budapest 2006. Szerkesztette Kopp Mária és Kovács Mónika Erika, 5.1.1 alfejezet, 233-244.
Billingham, R. E. (1987): Courtship Violence: The Patterns of Conflict Resolution Strategies Across Seven Levels of Emotional Commitment. Family Relations 36, 283-289.
Blank, Rebecca M. (1997): It Takes a Nation: A New Agenda for Fighting Poverty. New York: Russell Sage Foundation.
Brueck, Hilary (2019): Depression among Gen Z is skyrocketing: a troubling mental-health trend that could affect the rest of their lives. Business Insider, March 21, 2019. https://www.businessinsider.com/depression-rates-by-age-young-people-2019-3
Busby, Dean M.; Caroll, Jason S.; Willoughby, Brian J. (2010): Compatibility or restraint? The effects of sexual timing on marriage relationships. Journal of Family Psychology Vol. 24, No. 6, 766-774.
Common Ground Health (2022): Anxiety/Depression/Stress: Inpatient Visit Rate by Race/Ethnicity. https://www.commongroundhealth.org/insights/library/anxietydepressionstress-inpatient-visit-rate-by-raceethnicity
Családtörténelem. (2022) https://docplayer.hu/10298226-A-hazassag-tarsadalom-altal-elismert-es-jovahagyott-szexualis-kozosseg-ket-ember-kozott-hazaspart-hazaspart-gyermekkel-egy-szulot-gyermekkel.html
Demográfiai tél – az emberi család hanyatlása (2008). Megtalálható a következő honlapon: http://gloria.tv/?media=134357&language=DGtkouwHWmP, SRB Documentary, LLC, USA, Acuity Productions.
Dreher, Rod (2021) Szent Benedek válaszútján. Túlélési terv keresztényeknek egy kereszténység utáni világban. MCC, Budapest, 2021,
Durston, Kirk (2021) Thoughts about God, truth and beauty, Why sexual morality may be far more important than you ever thought. https://www.kirkdurston.com/blog/unwin
Fagan, Patrick (2017) The most important correlation in all of social science. https://www.mercatornet.com/family_edge/view/the-most-important-correlation-in-all-of-social-science/19344#sthash.aPOEKn1c.dpuf
Feder, D. (2014) The Sexual Revolution and Demographic Winter. The International Forum: Large Family and the Future of Humanity. Moscow, 2014. September 10-12. http://visionamerica.us/the-sexual-revolution-and-demographic-winter/
Greenwood J., Guner N. (2009) Social change: The sexual revolution. PSC Working Paper Series PSC 09-02, http://repository.upenn.edu/psc_working_papers/12
Harper, Cynthia and McLanahan, Sara (1998): Father Absence and Youth Incarceration. Working Paper #99-03, Center for Research on Child Wellbeing. www.aboutdads.org/reports/Father_Absence_and_Youth_Incarceration.pdf
Heap, Bridgette and Dr. Sanford John (2019) The Sexual Revolution Holocaust. The sexual holocaust. A Global Crisis. Published by FMS Publications, Canandaigua, NY USA.
Hungarostudy (2006): Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Kutatóintézet, In: Kopp M, Kovács M (szerk.) A magyar népesség életminősége az ezredfordulón, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006.
Johnson, Robert A.; Hoffmann, John P.; Gerstein, Dean R. (1996): The Relationship Between Family Structure and Adolescent Substance Use. Rockville, MD: Substance Abuse and Mental Health Services Administrations, Office of Applied Studies, U. S: Department of Health and Human Services.
Jowit, Juliette (2018): What is depression and why is it rising? The Guardian 4 Jun, 2018. https://www.theguardian.com/news/2018/jun/04/what-is-depression-and-why-is-it-rising
Krúdy Tamás (2015): Mindent szabad, de nem minden használ. Tévhitek a házasságról I. Európai Családtudományi Szemle 2015. évfolyam 1. szám, 6-9. oldalak, https://ecssz.eu/content/ECSSZ_2015_2_szam.pdf
Kuby, Gabriele (2013) Globális szexuális forradalom. A szabadság elpusztítása a szabadság nevében. Kairosz Kiadó, Budapest, 2013.
Marcuse, Herbert (1955) Eros and Civilization. A Philosophical Inquiry into Freud.
Marx, Karl: Marx és Engels válogatott művei. Tézisek Feuerbachról, Kossuth Könyvkiadó, 1977, Budapest, 3. köt., 6. oldal.
Mascher, Konstantin (2005) Sex and Culture. Eine Untersuchung von Joseph D. Unwin. In: DIJG-Bulletin 1/2005.
Mascher, Konstantin (2009) Is Sex a Private Matter only? Sex, Sublimation and its Effect on Society – an Introduction to the Work of J. D. Unwin.
Nitsche, Walter (2001) A szeretetet tanulni kell. Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány.
Nock, L. Steven (1995) A Comparison of marriages and cohabiting relationships. Journal of Family Issues 16, 1, 53-76.
Stroschein, L. (2005): Parental Divorce and Child Mental Health Trajectories. Journal of Marriage and Family 67, 1286-1300.
Studies Show Normal Children Today Report More Anxiety than Child Psychiatric Patients in the 1950s (2000): https://www.apa.org/news/press/releases/2000/12/anxiety
Sun, Y. Li, Y. (2002): Children’s Well-Being during Parent’s Marital Disruption Process: A Pooled Time-series Analysis. Journal of Marriage and Family 64, 742-762.
Szabó Mihályné (2008) A család szerepe, jelentősége, funkciói, kapcsolatfelvétel, a család megismerésének módszerei, technikái. A kiadvány az Új Magyarország Fejlesztési Terv TÁMOP 2.2.1 08/1-2008-0002 „A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése” keretében készült. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Kiadja a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet, https://www.nive.hu/Downloads/Szakkepzesi_dokumentumok/Bemeneti_kompetenciak_meresi_ertekelesi_eszkozrendszerenek_kialakitasa/2_1853_007_101015.pdf
Tárkányi Ákos: Élettársi kapcsolatban élés, intim párkapcsolat és házasság Magyarországon a 2009-es „Családi kapcsolatok” országos vizsgálat alapján. Európai Családtudományi Szemle 2014/1., 54-88. oldalak.
Tárkányi Ákos (2015): A párkapcsolatok sikerességének és sikertelenségének okai a 2009-es „Családi kapcsolatok” országos vizsgálat alapján. Európai Családtudományi Szemle 2015/1., 25-77. oldalak, https://ecssz.eu/content/ECSSZ_2015_2_szam.pdf
Tárkányi Ákos (2020): Örömök és bánatok érzelmi térképe Magyarországon – avagy a szex több, mint „egy pohár víz”… Európai Családtudományi Szemle 2020/1, 57-76. oldal.
Twenge, JM (2000): The age of anxiety? Birth cohort change in anxiety and neuroticism, 1952-1993. Journal of Personality and Social Psychology. 2000. December. 79(6):1007-1021. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/11138751/
Twenge JM, Gentile B, DeWall CN, Ma D, Lacefield K, Schurtz DR (2010): Birth cohort increases in psychopathology among young Americans, 1938-2007: A cross-temporal meta-analysis of the MMPI. Clinical Psychology Review. 2010. March; 30(2):145-154. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/19945203/
Unwin, Joseph Daniel (1934) Sex and Culture. Könyv, Oxford University Press.
Watt, Alan (2011) Az emberi psziché manipulálása. http://mediavadasz.info/alan-watt-az-emberi-psziche-manipulalasa/
Wilcox B. W. (ed) (2011) The Sustainable Demographic Dividend: What Do Marriage and Fertility Have to Do with the Economy? http://sustaindemographicdividend.org/, New York, 2011.
[1] A 2009-es magyarországi „Családi kapcsolatok” című reprezentatív családszociológiai vizsgálat.
[2] A kulturális marxizmusról, a “szexuális forradalomnak” nevezett ember- és kultúraellenes háborúról részletesebben lásd Balásházy (2018, 2019). E cikkek egy-egy könyvben, valamint e folyóiratban (a pontos elérhetőséget lásd e cikk végén az Irodalomjegyzékben) is megtalálhatók.
[3] E definíciót egy külön írásban még értelmezzük majd.
