Amit a szexualitásról a kamasz gyerek szüleinek tudni érdemes
szerző: Krúdy Tamás újságíró
Divatos ma azt hangoztatni, hogy a legjobb, amit egy szülő tehet, ha szeretettel, de távolról figyeli kamasz gyermeke botladozásait a szexuális tapasztalatszerzés területén. Manapság a kortárscsoport hatását szokás hangsúlyozni, hogy a szülő, még ha akarna is, akkor sem tehetne semmit. Pedig, ha odafigyelnénk arra, amit maguk a kamaszok mondanak – ahogy ez egy friss amerikai kutatásból kiderül – akkor tudhatnánk, hogy a viselkedésükre és az értékítéletükre a legnagyobb befolyással továbbra is a szüleik vannak.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy egy kamaszt semmiképpen sem szabad magára hagyni, mert szüksége van támaszra, irányításra, nevelésre különösen egy ennyire fontos kérdésben. Felmérések igazolták, hogy azok a kamaszok, akikkel a szüleik beszélgetnek a szexualitásról, túlnyomó többségükben a szülőktől szerzett információkra támaszkodnak és nem a kortársakéra. Ugyancsak statisztikai tény, hogy a kortársaikhoz képes azok a gyerekek kisebb eséllyel és későbbi életkorban lesznek szexuálisan aktívak, akiknek a szülei helytelenítik a házasságon kívüli szexuális kapcsolatot, valamint a fogamzásgátló-szerek használatát és ezt el is mondják nekik.
Korai szexualitás, kötődési nehézségek
A szülők bölcsességét a tudomány is alátámasztja. A legújabb agykutatási eredmények például összefüggést mutattak ki a korán elkezdett szexuális élet és az elköteleződésre való képtelenség között. Joe S. McIlhnaey, Jr., és Freda McKissic Bush mindketten szülész-nőgyógyász kutatóorvosok, Hooked, New Science on How Casual Sex Is Affecting Our Children (Fennakadva, Új tudományos eredmények arról, milyen hatással van az alkalmi szex a gyerekeinkre) című könyvükben például arról számolnak be, hogy minél fiatalabb korban kezdi el valaki a szexuális életet az elköteleződés vágya nélkül, annál inkább csökken a képessége a későbbi elköteleződésre. Ez lesz számára a „norma”, amit nagyon nehéz megváltoztatni. A statisztikai eredmények is ezt támasztják alá. Az amerikai Center for Disease Control and Prevention (Betegség Felügyelet és Megelőzés Központ) egy felmérése szerint azon lányok közel 60%-kának, akik 16 éves koruk előtt szerzik az első szexuális tapasztalatukat, hat vagy több szexuális partnerük lesz az életük során, míg azoknál a lányoknál, akik 20 éves koruk után szerezték az első szexuális tapasztalatukat, csak 15,2% ez az arány, míg 52,2%-uknak mindössze egyetlen szexuális partnere lesz egész életében. A szexuális hűség pedig a hosszú, boldog párkapcsolat egyik titka. (Ma a két legfontosabb válóok a hűtlenség és az alkoholizmus.) Aki tehát hűségen alapuló, monogám házasságban szeretné leélni az életét, az jól teszi, ha minél később kezdi el a szexuális aktivitását.
De van-e olyan 16 éves – akikről az előző kutatás is szólt – aki ezt így fel tudja mérni, és racionális döntést tud hozni? Nos, nem sok. És az imént idézett agykutatók meg is tudják indokolni, hogy miért. A legújabb képalkotó eljárások, mint a CT, az MRI vagy a PET sok újdonságra rávilágítottak az emberi aggyal kapcsolatban. Az MRI (magnetic resonance imaging) technológiának köszönhető egyik legnagyobb felfedezése például az, hogy az agynak az régiója, amelyik az érett és racionális, a következményeket is figyelembe vevő döntésekért felelős, teljes érettségét és fizikai fejlettségét az egyes embernél csak valamikor a 20-as éveik közepén éri el. Ezért egy kamasz számára fizikai lehetetlenség teljesen érett és felnőtt döntést hozni.
A legképlékenyebb szerv
Arra kérdésre pedig, hogy miért nagyobb az esélyük a hűséges házastársi kapcsolatra azoknak, akik várnak a szexuális életük elkezdésével, a szakemberek szintén az agykutatáshoz kapcsolódó eredményeket hoznak föl. A kamasz évek végére az agyban kb. 10 milliárd neuron (idegsejt) található. Ezek egymástól elszigetelten állnak, a kapcsolat közöttük az un. szinapszisokon keresztül valósul meg. Az egyes idegsejtek között a kapcsolatok azonban nem örökkévalóak, addig maradnak fenn, amíg megy át rajtuk ingerület, azaz amíg használják őket. Amit nem használnak, az megszűnik. Az agy nem egy statikus szerv, folyamatosan alakul, változik a megszerzett tapasztalatok alapján, a fiatal ember agya azonban sokkal képlékenyebb, jobban alakítható, könnyebben alakulnak ki új kapcsolatok, szinapszisok az idegsejtek között. Az agyunk működését magyarázó modell szerint minden minket érő élmény elraktározódik, új kapcsolatokat hoz létre a neuronok között, és ha ez az élmény többször megismétlődik, akkor ez a kapcsolat megerősödik, olyannyira, hogy egy idő után ez lesz egy adott helyzetre az alapválasz. Ideges vagyok? Rágyújtok egy cigarettára. Minden egyes cigarettával, amire rágyújtok, megerősödik bennem a dohányos, és minden egyes cigarettával, amiről lemondok, megerősödik bennem a nem dohányos – a nemdohányzásnak ugyanis ugyanúgy megvannak az idegi pályái, mint a dohányzásnak. A tradicionális kínai medicina szerint ha valakit a káros életmódja juttat beteg állapotba, mondjuk azért, mert 10 éven keresztül dohányzott, akkor most van egy újabb 10 éve, hogy megfordítsa ezt a folyamatot. Az sem véletlen, hogy azt mondják, gyógyult alkoholista nincsen, csak olyan, aki nem iszik.
A szexualitás pedig ugyanolyan kábítószer lehet, mint az alkohol vagy a cigaretta. A szexuális aktus olyan neurokemikáliákat (dopamin, oxitocin, vasopressin) szabadít fel az agyban, amelyek kellemes érzést keltenek, ami a törzsfejlődés során eddig szükséges és elégséges volt ahhoz, hogy az embereknek kedvük legyen gyakorolni és mellékesen közben szaporodni is. Merőben más helyzet állt elő mára, amikor a különböző fogamzásgátló technikáknak és a legális abortusznak köszönhetően a szexuális örömszerzés és az utódnemzés különvált, ez utóbbiból tudatos döntés lett: nem attól születik valakinek gyereke, hogy szeretkezik, hanem attól, hogy úgy dönt. Eddig az evolúció gondoskodott arról, hogy ne haljunk ki, most már nekünk magunknak kell. És, ahogy ezt a tapasztalatok bizonyítják, az anyagi jólét növekedésével együtt csökken a termékenység – akarunk gyereket, de egyre több dolog van, ami fontosabbá válik az utódvállalás előtt vagy helyett.
Csak szex és más semmi
A képalkotó kutatási módszerek segítségével történt másik nagy felfedezés az, hogy a szeretet és a szexuális vágyat kontrolláló agyi területek máshol helyezkednek el az agyban. Íme, a válasz a régi kérdésre, hogy létezhet-e szexualitástól mentes szeretetkapcsolat (barátság) két ember között. Nos, nagyon is létezhet, az embernek nem minden kapcsolata van törvényszerűen átitatva szexualitással.
Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy létezik szex mindenfajta érzelem nélkül. Aki tehát folyamatosan és tudatosan kizárja az érzelmeket a szexualitásból, annak az agya egy idő után alkalmazkodik ahhoz, hogy ez a norma és szerkezeti változások lépnek fel benne – az agy ugyanis értéksemleges szerv. Akinél pedig egyszer az érzelemmentes szex lett a norma, annak nehézséget okozhat majd az érzelmeket, gyengédséget és az intimitás visszacsempészni oda, amikor már szeretné.
A tartósan monogám kapcsolatban a legélvezetesebb a szex
Az agyunk bonyolult rendszere úgy van megszerkesztve, hogy a szexualitás örömet okozzon (dopamin), hogy kedvünk legyen újra és újra gyakorolni, kötődés alakuljon ki a résztvevő felek között (oxitocin, vasopressin), hogy összetartsanak, egymást és a születendő utódokat szeressék, felnövekvésüket biztosítsák. (Beszédes tény, hogy amikor egy nő először létesít érzelemmentes, alkalmi szexuális kapcsolatot egy férfival, akkor mindössze 11%-kuknak sikerül eljutni a csúcsara. A második és harmadik ilyen alkalomkor ez 16%, míg a negyedik alkalmi együttléttől kezdve felkúszik 34%-ra, ahogy ez Paula England, a New York Egyetem szociológia professzor kutatásaiból kiderül. A stabil párkapcsoltban élő nők sokkal nagyobb eséllyel jutnak el a csúcsra, az ő orgazmus-arányuk 68 %.)
Az egész rendszer úgy van kialakítva, hogy a legtöbb örömet, a legmélyebb intimitást és a legnagyobb gyönyört(!) a tartós és monogám kapcsolatokban érhesse el az ember. Joe S. McIlhnaey, Jr., és Freda McKissic Bush mindketten szülész-nőgyógyász kutatóorvosok, Hooked, New Science on How Casual Sex Is Affecting Our Children (Fennakadva, Új tudományos eredmények arról, milyen hatással van az alkalmi szex a gyerekeinkre) című könyvükben hangsúlyozzák, hogy az emberi agy legmagasabb régióiból származó döntéshozó képességünk el tudna vezetni mindenkit a legörömtelibb szexuális magatartáshoz – hacsak nem csúszik be valami „programozási hiba” a kamasz éveink során túl korán elkezdett vagy nem elég megfontolt szexuális tapasztalatokból fakadóan. Ez ugyanis károsan befolyásolja az egyén egészséges döntéshozó képességét. Ez egy olyan veszély, amivel sem a mai fiatalok, sem a szüleik jelentős része nincsen tisztában. Az a fiatal, aki teljesen bemerül egy kapcsolatba, ami aztán szakítással végződik, majd egy következőbe, ami szintén szakítással végződik és így tovább, óriási kárt tesz az agya bizalom és kötődés kiépülésére szolgáló természetes mechanizmusában. Nem igaz hát az a közkeletű „bölcsesség”, hogy mindent érdemes kipróbálni és jó alaposan kiélni magunkat, mielőtt lenyugodnánk.
De mit tehet az, aki számára túl későn érkezik ez a felismerés? Nekik sem kell elkeseredniük, hogy mindennek vége, mert számukra is van remény, bár nem lesz egyszerű dolguk. Arról már többször is volt szó, hogy az agy mennyire képlékeny szerv, egész életünk során változik, így a rossz beidegződéseket is meg lehet szűntetni. Persze ehhez először el kell fogadni, hogy ezek rossz beidegződések, és hogy a természetes döntéshozó-képességünk sérült. Ha az ember tudatosan teszi, azt a mi helyes, akkor egy idő után az is a „személyisége részévé” válik. És ha emellett még Isten segítségét is kéri a gyógyuláshoz, akkor minden esélye megvan a sikerre.
