Amikor a Washington Post pánikba esik
A 2023-as szövetségi állami törvényhozási ülésszakok teljes lendülettel folynak, Nebraska továbbra is fontos csatatér, ahol a törvényhozók, az aggódó polgárok és a szakértő tanúk visszavágnak a szexuális baloldal szélsőségeinek.
Nebraska egykamarás törvényhozásában a közelmúltban két, transznemű kérdésekkel foglalkozó törvényjavaslatot hallgattak meg a bizottságok. Az LB 574, a „Let Them Grow Act” [Hagyjuk őket növekedni törvény] megtiltaná a „nemváltoztató eljárásokat”, mint például a pubertásblokkoló gyógyszerek, a nemváltoztatáshoz szükséges hormonok vagy a „nemváltoztató műtétek” alkalmazását 19 éves kor alatt. Az LB 575, a „Sport és területek törvény” előírná, hogy a mellékhelyiségeket, öltözőket és sportolói csapatokat a születéskori biológiai nem alapján kell felosztani, nem pedig a saját maguk által kiválasztott pszichológiai „gender identitás” alapján.
2021-ben és 2022-ben a szexuális nevelés miatt folyt a harc.
Normális esetben egy politikai vita a nebraskai Oktatási Tanácsban nem keltené fel az 1200 mérföldre lévő fővárosban megjelenő újság figyelmét. Tavaly nyáron azonban a Washington Post 4000 szavas cikket írt erről.
Hogy miért? Azért, mert az úgynevezett „átfogó szexuális nevelés” (CSE) – amit a Nebraskában javasolt új szexuális felvilágosító szabványok alapján alkalmaztak volna – védelmezőit megviselte az a vád, hogy a CSE „felkészíti” a gyerekeket a szexre ((“Claim that sex ed ‘grooms’ kids jolted Nebraska politics a year before it swept the nation”)
Pete Ricketts, Nebraska kormányzója például „Grooming 101”-nek [101-es felkészítés] nevezte a javasolt CSE-szabványokat. Ezzel megismételte Dr. Sue Greenwald, nyugalmazott nebraskai gyermekorvos és gyermekbántalmazási szakértő vádját, aki arra figyelmeztetett, hogy a szabványokat követő tanórák „szexuális áldozatokká ’nevelik’ a gyerekeket.”
2021-ben a Protect Nebraska Children Coalition (PNCC) a Family Watch International tanácsadásával és technikai támogatásával sikeresen lépett fel a javasolt új egészségügyi oktatási szabványok ellen. Szerencsére hosszas vita után a javasolt új szabványokat a Nebraska Állami Oktatási Tanács határozatlan időre elhalasztotta.
Mi köze van ennek a Washington Posthoz? Megbíztak egy újságírócsoportot, hogy lejárassák azokat, akik sikeresen megállították az új szabványokat, és hogy cáfoljanak minden olyan állítást, amely szerint a CSE a gyermekek szexuális zaklatását jelenti. Az egyik riporter még Nebraskába is elutazott, és vadászott a Protect Nebraska Children Coalition vezetőre, hogy olyan „felkapott” kérdéseket tegyen fel nekik, melyek egyértelműen a lejáratásukat célozták. De nem jártak sikerrel.
A „groom” kifejezést a szótár úgy definiálja, hogy „felkészülni” vagy „felkészíteni”. A kiskorúakkal és a szexszel összefüggésben a „grooming” kifejezést olyan viselkedések leírására használják, amelyek nem járnak közvetlen szexuális érintkezéssel, de amelyek előkészítik a gyermeket a szexuális tevékenységre.
A Post azonban így írta le a kérdést:
A „groomer” kifejezés a jobboldal által a baloldal ellen használt gyűjtőfogalommá vált, különösen az LMBT emberek szószólói ellen, akik az utóbbi időben az erőszakos fenyegetések és támadások célpontjává váltak. A Post vizsgálata arra a konkrét állításra összpontosított, hogy a modern szexuális nevelés – beleértve a szexuális irányultságról és a gender identitásról szóló órákat – kiszolgáltatottabbá teszi a gyerekeket a pedofilokkal szemben.
Mindössze két mondatban a Post három szempontból is téved. A „groomer” vád nem korlátozódik az LMBT kérdésekre, semmi köze az erőszakhoz, és nem korlátozódik a hagyományos értelemben vett „pedofilokra”.
A kifejezés 2022-ben, a floridai szülői jogok az oktatásban törvényjavaslat vitája során vált ismertté.
A Post azonban még régebbre nyúlt vissza, és azonosította a kifejezés használatát a 2021-es nebraskai vitában – még korábban a néhai Dr. Judith Reisman, a hírhedt szexkutató Alfred Kinsey-ről szóló számos könyv szerzőjének írásaiban és beszédeiben.
A szexuális „groomingnak” nincs egyetlen egyértelmű és általánosan elismert definíciója. Senki sem állítja azt, hogy minden tanár pedofil, aki szexuális felvilágosító órákat tart az iskolákban, és aki személyesen akarja molesztálni a gyerekeket.
Sharon Slater, a Family Watch elnöke azonban azt nyilatkozta a Washington Postnak, hogy „a népszerű CSE-programok riasztóan nagy száma ugyanazokat a technikákat használja, melyeket a pedofilok gyakran alkalmaznak a gyermekek szexualizálására vagy a gyermekek szexuális kapcsolatra való felkészítésére.”
Egy 2015-ös szövetségi fellebbviteli bírósági vélemény például kimondta, hogy „a grooming azokra a szándékos cselekedetekre utal, melyeket … a gyermek szexuális tevékenységnek való alávetése érdekében tesznek”, és az egyetlen cél a „gyermek gátlásainak csökkentése annak érdekében, hogy felkészítsék a gyermeket a szexuális tevékenységre.”
A RAINN (Rape, Abuse & Incest National Network – Nemi erőszak, Bántalmazás és Vérfertőzés Hálózat) által készített adatlap szintén felsorolja a „grooming” tevékenységeket – amelyek közül néhány megfelel a CSE veszélyes elemeinek:
- Érzékenyítés … szexuális témák megvitatása … a szexuális érintkezés gondolatának bevezetése.
- Kísérlet … arra, hogy a [szexuális] viselkedés természetesnek tűnjön.
A Family Watch International rendelkezik egy listával a CSE 15 káros eleméről, és ezek közül több megfelel a „grooming” tevékenységeknek:
- Naiv gyerekek tanítása vagy instrukciók adása arról, hogyan kell maszturbálni, orális szexet végezni és/vagy szexuális kapcsolatot létesíteni;
- A gyermekek érzékenyítése a szexre azáltal, hogy szexuális aktusoknak teszik ki őket, mielőtt még természetes módon kíváncsiak lennének az ilyen tevékenységekre;
- Szexuális kapcsolatok, történetek vagy fantáziák megbeszélése;
- Az áldozat érzelmi elválasztásának kísérlete a családtól azáltal, hogy azt mondják nekik, tartson titkokat, vagy azt sugallják, hogy a gondozóik megbízhatatlanok.
Ha a Post megpróbálta lejáratni a már elhunyt Judith Reismant, a gyermekek groominggal és CSE-vel szembeni védelmének bajnokát, vagy a PNCC-t, akkor úgy tűnik, ebben is kudarcot vallottak. Dr. Alfred Kinsey, akit a szexuális jogok forradalmának atyjaként emlegetnek, megalapította a Kinsey Intézetet, amely ma a CSE-t támogató szexuális „kutatásokat” végez. A Post cikke azonban megjegyzi, hogy Reisman hatékony Kinsey-kritikái oda vezettek, hogy a Kinsey Intézet elismerte, hogy a gyermeki szexualitásról közzétett adatai egy pedofil szexuális naplójára támaszkodtak. A Post megerősítette a PNCC egyes vádját is – az egyik CSE-tantervben „a tanárok megbeszélhetik a tinédzserek lehetőségeit, ha a szüleik tudta nélkül fogamzásgátlót akarnak használni”, és hogy az orgazmus és a maszturbáció is téma a tanórákon (utóbbi a hetedik osztályban).
Eközben a cikkben a PNCC politikai aktivizmusának hosszas leírása csak azt mutatta, hogy ezek az anyák, apák és nagyszülők rendkívül sikeresek voltak – először a CSE-szabványok ellen, majd a PNCC PAC által az iskolai tanácsokba és a Republikánus Párt bizottságaiba jelölteket állítottak vagy választottak helyi és szövetségi állami szinten egyaránt. Ez demokrácia a legjobb formában.
Úgy tűnik, hogy Post riporterei, akik Sharon Slaterrel is részletes interjút készítettek, a Family Watch-ot és a szülőket (akiknek az FWI segített a CSE megállításában Nebraskában) Dr. Reisman félrevezetett tanítványainak akarják beállítani.
A nebraskai szülőknek azonban, vagy bárhol máshol, nincs szükségük Reisman-féle professzorra vagy Greenwald-féle gyermekvédelmi szószólóra, hogy megmondják nekik, hogy a CSE-programok explicit szexuális tartalma rendkívül helytelen a gyermekeik számára. A káros elemek maguktól értetődők.
A szülők régi aggodalma mindig is az volt az iskolai explicit szexuális felvilágosítással kapcsolatban, hogy a szexuális élethez túl fiatal gyerekeket az átfogó szexuális felvilágosítással a szex különböző formáira készítik fel.
Forrás angol nyelven
