A legértékállóbb befektetés: a szeretetteljes emberi kapcsolat
Dr. Surányi-Vadas Tímea
Családtudományi Szövetség alelnöke
suranyi.timea@jovojevan.hu
Absztrakt
A boldogság és egészség kapcsolatát vizsgáló magyar és nemzetközi kutatások alapján megállapítást nyert, hogy a szeretetteljes kapcsolatok eredményezik a boldogságban kiteljesedett életet. Ezt támogatja az egyén megküzdési stratégiája és a spiritualitása. A magyar családpolitika eredményei a válások számának radikális csökkenésében megmutatkoznak, azonban ahhoz, hogy a jövő generációi stabil házasságokban nőhessenek fel segíteni kell a fiatalok házasságra felkészítését.
A mai világban az emberek keresik az értékálló befektetéseket, az egészség is kiemelt figyelmet kapott az utóbbi években. Mitől leszünk azonban valamennyien boldogok és egészségesek? Mi a legtöbb, ami adható?
A Grant Study of Adult Development kutatási program elindítói is erre keresték a választ. (Vaillant E. G. és mások, 2022) Az immár több mint 80 éves egyedülálló longitudinális kutatás mind a mai napig tart. Ez lett az egyik leghosszabb ideig tartó tanulmány a mentális és fizikai jóllétről. A kutatási eredmények tanulságai a kutatókat is meglepték. A kutatás elindítója, Dr. Arlie Bock harvardi orvosként azt tapasztalta, hogy a legtöbb orvosi kutatás a beteg emberekre fókuszál, azonban ezek a kutatások nem adnak választ arra az alapvető kérdésre, hogy hogyan lehet boldogan élni. 1938-ban ezért egy olyan kutatást indítottak el, amely azt vizsgálta, hogy a férfiak egy csoportja hogyan boldogul az életével, hogyan alkalmazkodik az élet kihívásaihoz, s mi az oka annak, hogy egyesek hasonló adottságokkal jobban, míg mások rosszabbul – vagy egyáltalán nem – boldogulnak.
Dr. Kopp Máriát szintén az a kérdés megválaszolása irányította a kutatói pályára, hogy mi az oka annak, hogy az élet nagy változásaiba egyesek összetörnek, mások pedig túljutnak, felülemelkednek az emberpróbáló nehézségeken. A magyarság mentális egészségének és a magatartástudománynak kutatójaként munkássága és életműve meghatározó lett a mai magyar családpolitika irányának kialakításában is.
A Grant Study kutatás kezdetekor a Harvard Egyetem 268 legegészségesebb és legígéretesebb egyetemi hallgatóját – így többek között John F. Kennedy későbbi amerikai elnököt is – választották ki a tanulmányhoz, majd ezt követően további 456 hátrányos helyzetű bostoni fiatal fiúval egészítették ki a vizsgált személyek csoportját. A kutatás alanyait – később családjukat is bevonva – a mai napig tanulmányozzák: kérdőívekkel, orvosuktól kapott információk alapján, valamint személyes interjúkkal. Az adatok a vizsgált személyek testi és lelki egészségéről, karrierjükről, nyugdíjas éveikről, házasságuk minőségéről egyaránt szólnak.
Dr. Robert J. Waldinger a kutatás jelenlegi igazgatója előadásában beszámolt arról, hogy a kutatásban résztvevők fiatal korukban maguk is úgy gondolták, hogy a boldog élet a gazdagság, a hírnév, a megfeszített munka és a siker nyomán fakad. Az eltelt hosszú idő azonban rávilágított arra, hogy a boldogság és az elégedettség, sőt az egészség is a szeretetteljes, jó kapcsolatok függvénye. (R. Waldinger, 2015)
A kutatás fontos eredménye, hogy kimutathatóvá vált: a megelégedett élethez a társas kapcsolatok hatékony működtetése vezet, nem az intellektuális képességek vagy az, hogy melyik társadalmi osztályba születtünk. Szeretetteljes kapcsolatokra van szükség. Ha ez nem adatott meg az anyával vagy apával való kapcsolatban, pótolható testvérektől, nagybácsiktól, barátoktól vagy akár mentoroktól is. A jó testvérkapcsolatok különösen értékesnek bizonyultak. Megállapítást nyert, hogy a férfiak 47 éves korukban megélt kapcsolatai – kiegészítve a nehézségek megküzdését jelentő védekezési mechanizmussal – jobban jelezték előre a késői életkor megélését, mint bármely más változó.
Dr. George Vaillant, a kutatás korábbi vezetője két fontos területet emelt ki a kutatási tapasztalatokból: a nehézségek megküzdésében szerepet játszó védekezési mechanizmus és a szeretetkapcsolatok egészségvédő szerepét.
A jól működő védekezési stratégia mentálisan egészséges, míg a rosszul működő problémás személyiséget jelez. A döntő kérdés nem az, hogy egy ember mennyi tragédiát él meg, hanem hogy hogyan – és milyen hatással – reagál a problémára. Vaillant a védekezési mechanizmust egy alapvető biológiai folyamat mentális megfelelőjeként értelmezi. Amikor kisebb vagy nagyobb nehézséggel találkozunk a védekezési mechanizmusunk átemel bennünket az érzelmi zűrzavaron. Egy hasonlattal érzékeltette: amikor megvágjuk magunkat, megalvad a vérünk: ez egy gyors és önkéntelen reakció, amely fenntartja a homeosztázist. A véralvadás megmenthet minket a vérzéstől vagy haláltól, de el is zárhatja a koszorúeret, szívrohamhoz vezethet. Ilyen módon a védekezési mechanizmusunk is felemelkedésünket vagy tönkremenetelünket eredményezheti. Egy analógiát alkalmazva e mechanizmusokra: ahogy az osztriga megbirkózik az irritáló homokszemekkel és gyöngyöt hoz létre, úgy az emberek is a nehézségekre önmagukon túlmutató értékes válaszokat adhatnak.
„A mentális betegségnek nevezett dolgok nagy része egyszerűen a védekezési mechanizmusaink „helytelen” alkalmazását tükrözik. Ha jól használjuk a védekezést, mentálisan egészségesnek, lelkiismeretesnek, viccesnek, kreatívnak és altruistának számítunk. Ha rosszul használjuk őket: a pszichiáterünk betegséget diagnosztizál, szomszédaink kellemetlennek tartanak, a társadalom pedig erkölcstelennek bélyegez bennünket.” mondja Vaillant.
Dr. Vaillant a szeretetkapcsolatok elsődlegességét is kiemeli: a kapcsolatok bensőségessége van a leginkább hatással arra, hogy valaki mennyire van megelégedve az életével. A legfontosabb dolog, ami igazán számít az életben: szeretetteljes kapcsolataink.
A boldogság: a szeretet.
Dr. Robert J. Waldinger szintén hangsúlyozza, hogy kapcsolataink és a kapcsolataink minősége befolyásolja egészségünket. A kapcsolatok ápolása tehát az öngondoskodás része kell, hogy legyen. Ezek a kötelékek ugyanis megvédik az embereket az élettel való elégedetlenségtől, késleltetik a szellemi és fizikai hanyatlást és jobb előjelzői a hosszú és boldog életnek, mint a társadalmi osztály, az IQ vagy akár a gének.
A társas kapcsolatok esszenciálisak, a magány pedig öl: mind egészségileg mind lelkileg károsít. Azok, akik szorosabban kötődnek a családjukhoz, barátaikhoz, közösségükhöz egészségesebbek, hosszabb és boldogabb életet tudnak magukénak. Azok pedig, akik elszigeteltnek, magányosnak érzik magukat – a magányosság érzése tömegben és párkapcsolatban is fennállhat – kevésbé boldogok. Egészségük, agyműködésük korábban romlásnak indul és rövidebb ideig élnek, mint akit szeretetteljes kapcsolat vesz körül. Az, hogy mennyire elégedett egy személy a kapcsolataival élete derekán már előre vetíti, hogy milyen hosszú és minőségű élete lesz idős korára.
A biztonságosan kötődő személyek egészsége és jókedve mellett a mentális képességeik is jobbak a védelmező kapcsolataik jótékony hatásai miatt.
Aki azt érzi, hogy számíthat társára még a memóriáját is tovább képes megőrizni. A jó és harmonikus kapcsolat valódi védőpajzsot jelent.
Jóllehet a kapcsolatok ápolása sok erőfeszítést, figyelmet, időt és türelmet igényel, mégis ez a legjobb befektetés boldogságunkat tekintve.
A kutatás kimutatta,
- hogy a gyermekkori, anyákhoz fűződő kapcsolat meghittsége sokáig számít felnőttkorban is: Azok a férfiak, akiknek bensőséges gyermekkori kapcsolataik voltak az anyjukkal, átlagosan 87 000 dollárral többet kerestek évente, mint azok, akikkel az anyja nem törődött és szakmai életük végén a férfiak munkahelyi sikereivel is összefügg ez.
- Az apákhoz fűződő gyermekkori szeretetteljes kapcsolat a következőkkel korrelált:
- A felnőttkori szorongás alacsonyabb aránya,
- A szabadidő élménytelibb megélése,
- Az élettel való megelégedettebb állapot 75 évesen
A tanulmány megállapításaiból kitűnik, hogy a családoknak, az anyának és az apának milyen nagy szerepe van a gyermekeik későbbi sikereiben és életminőségében. A vizsgált személyek még egy olyan világban cseperedtek fel, amikor az édesanyák többnyire otthon vezették a háztartást, nevelték gyermekeiket, az édesapák is jelen voltak családjuk mindennapjaiban, sem TV, sem számítógép nem rabolta az időt és a kapcsolatokat. A házasságok stabilabbak voltak, mint manapság, s az erkölcs is szilárdabb alapokon állt.
Magyarországon 1894-ben vezették be a polgári házasságot, s lehetővé vált a házasság felbontása[1]. A válások tendenciáját tekintve a XX. század elején 2-4 % körül mozgott a válások aránya, s egyre emelkedő tendenciát mutatott, mint ahogy azt az 1. táblázat mutatja.
- táblázat A válások tendenciája Magyarországon az utóbbi 80 évben
| Év | Házasságkötések száma [db] | Válások száma [db] | Válások és házasságkötések aránya [%] |
| 1900 | 61 466 | 1 075 | 2 % |
| 1930 | 77 907 | 5 495 | 7 % |
| 1954 | 107 368 | 12 144 | 11 % |
| 1958 | 91 439 | 14 916 | 16 % |
| 1960 | 88 566 | 16 590 | 19 % |
| 1990 | 66 405 | 24 888 | 38 % |
| 2000 | 48 110 | 23 987 | 50 % |
| 2010 | 35 520 | 23 873 | 67 % |
| 2020 | 67 095 | 14 979 | 22 % |
A 2010-es kormányváltást követően Magyarországon a családvédelmi politika élvez prioritást. A házasságkötések és válások arányában mára szembetűnő a változás: a válások aránya 2010-es 67%-ról 2020-ra 22%-ra csökkent. Ez a mutató elsősorban a házasságkötések száma emelkedésének köszönhető: 2010-ben 35 520, míg 2020-ban 67 095 házasság köttetett. 2010-2020 között a válások száma is csökkenő tendenciát mutat: a válások száma 2010-ben 23 873, míg 2020-ban 14 979 volt, ezt megelőzően ennél alacsonyabb szám legutóbb 1958-ban volt, tartósan pedig csak 1954 előtt (KSH, 2020).
Az utóbbi években kedvező folyamatok mutathatók ki a házasságon kívül per házasságon belül született gyermekszám arányban is. 1990-ben a gyermekek 13%-a született házasságon kívül Magyarországon. Ezt követően fokozatosan emelkedett a házasságon kívül született gyermekek aránya, ez a tendencia 2015-ben érte el a 48%-ot, onnantól azonban fokozatosan csökkenő tendenciát látunk, 2020-ban ez az arány 30%-ra esett vissza.
Jelenleg házasság és élettársi kapcsolatok léteznek egymás mellett, a szabados kapcsolatok általánosan elfogadottá váltak. Sajnos a nőiség alapprincípiumára, az anyaságra, ma már méltatlan módon tekint a “modern” világ. Ma már az úgynevezett „új feminizmus” azért küzd, hogy legyen választási lehetősége a nőnek a családi életet választani, ha ezt tekinti nőisége kibontakoztatásának. A kétkeresős családmodell általánossá válásával, valamint a gyermeke(i)t egyedül nevelő szülők magas aránya utópisztikussá teszi a férjéért és gyermekeiért élő főállású édesanyákat. Magyarországon a politikai döntéshozók sokat tettek ennek a tendenciának a megállításáért, s elmondható, hogy mind a politikai mind a pénzügyi keretek lehetőséget teremtettek arra, hogy egy stabil kapcsolatban élő házaspár a családi adókedvezményekkel, a csökkentett gyermeknevelési költségekkel (ingyenes tankönyv, kedvezményes/ingyenes közétkeztetés) dönthet úgy, hogy az anya -vagy akár az apa- fő hivatásának tekintheti a gyermeknevelést.
Ezek mellett a sikerek mellett azonban további teendők is szükségesek lennének ahhoz, hogy a következő generációk szeretetteljes, stabil családokban nevelkedhessenek. Az önnevelés és az élet tiszteletén alapuló értékrend kialakításának fontosságát hangsúlyozzuk, mert szilárd jellem nélkül az egoizmus csapdájában az önzés és nem a mások felé forduló segítő szeretet tud csak kialakulni. A hit- és erkölcstan oktatása ennek az iránynak a részét képezi, azonban a médián és különösen a social médián keresztül olyan erős negatív impulzusok érik a fiatalokat, ami ellen védekezni kellene. Emellett a házasságra tudatosan fel kell készíteni a fiatalokat, amibe beletartozik az önismereti és társas kapcsolatokról szóló ismeretanyagok átadása, valamint a háztartásvezetés, pénzügyi tudatosság, táplálkozási vagy éppen csecsemőgondozási ismeretek is.
Az érettségire készülő lányok tervei között a feleség és az anyai hivatás a szakmai karriercélok mellett csak másodlagosan szerepel, de még szerepel, és ennek is örülhetünk. A feleség, az anya a család jóllétének lehet a szíve, vajon erre a hivatásra hogyan tudnak felkészülni ma a fiatalok? Korábban otthon látták a gyermekek azt a szülői mintát, amelyet továbbadtak. Ma az intézményekben folyik az oktatás, nevelés, ezek között a keretek között a „családi tanulmányok” jelenleg gyakorlatilag nem szerepelnek. A jól működő kapcsolatokhoz, családi összhanghoz, együttműködéshez elengedhetetlen lenne azoknak a képességeknek a fejlesztése, amelyekkel a jó házasságra készítenék fel a fiatalokat, ezenkívül a gyermekneveléshez és a család sikeres működéséhez is kapnának felvértező ismereteket. Igény van olyan programokra, amelyek a házasságra és/vagy a családi életre készítik fel a fiatalokat[2].
Az Amerikai Házasság- és Valláskutató Intézet (Marriage and Religion Research Institute at The Catholic University of America) a tehetséges gyermekek családi háttérét tanulmányozta. Pat Fagan, az intézet igazgatója előadásában ismertette, hogy az egységben élő házasságok kedveztek a sikeres gyermekek fejlődésének, kiemelten a vallásukat gyakorló családok. Annak összehasonlításában azonban, amikor vallástalan – vagy vallásukat felszínesen gyakorló házaspárokat hasonlítottak össze vallásos, de gyermekeiket egyedül nevelő szülőkkel azt a meglepő eredményt kapták, hogy a mélyen vallásos, gyermekeit egyedül nevelő szülők gyermekei sikeresebbek, eredményesebbek voltak a vallástalan házaspárok gyermekeinél. (Fagan P., 2021)
Kopp M. és mások (2004) kutatásai alapján a vallásgyakorlók megküzdési stratégiája, mind a jóllét magasabb értékét mutatták. A vallásgyakorlás minden vizsgált változó esetében jobb testi és lelki egészséggel jár együtt (ahol kimutatható volt szignifikáns kapcsolat). Azok, akik inkább gyakorolják vallásukat, az országos átlaghoz képest 43%-kal kevesebb cigarettát szívnak el naponta, 42%-kal kevesebb napig voltak betegek az elmúlt évben és munkaképességük jelentősen jobb. Szignifikánsan magasabb értékekről számoltak be a WHO jóllét kérdőíve szerint, kevésbé depressziósak, kevésbé ellenségesek, ugyanakkor kooperatívabbak, kevésbé jellemzik őket káros érzelmi megbirkózási módok, jellemzőbb rájuk a problémamegoldó konfliktuskezelés s szignifikánsan több társas támogatásról számoltak be szüleik és munkatársaik részéről.
Ichiro Kawachi, a Harvard Egyetem tanára kimutatta, hogy ahol az emberek kevésbé bíznak egymásban, tehát ahol kevesebb a társadalmi tőke, ott a halálozási arány jóval nagyobb, s gyakoribb a bűnesetek és az abortuszok száma is (Kawachi I. és Berkman L. M., 2000).
A társadalomkutatók nem szokták megemlíteni a kegyelmi tőkét, vagyis azt a többletet, amelyet a spiritualitás, a transzcendens igény és beállítottság nyújt a társadalomnak. Joseph Kentenich, a schönstatti családmozgalom alapítója már a XX. század első felében hangsúlyozta, hogy mozgalmának fő célja a kegyelmi tőke gyarapítása a társadalomban. Kentenichet a hitleri Németországban 1941-45-ben Dachauba deportálták, majd a katolikus egyház tizennégy évre Amerikába küldte száműzetésbe. Ennek ellenére mozgalma fennmaradt és megerősödött, s ma már hazánkban is tevékenykedik (Csermák K. 2001).
„Az együtt imádkozó család együtt marad” hirdette Patrick Peyton, mely jelmondatot a Nobel békedíjas Kalkuttai Teréz anya és Szent II. János Pál pápa is gyakran idézte.
A híressé vált Harvard Study of Adult Development longitudinális tudományos felméréssel és az Amerikai Házasság és Valláskutató Intézet vizsgálati eredményeivel teljes összhangban fogalmazta meg egy katolikus pap – név szerint Futó Károly – a következőket:
“Mi az anyák legfontosabb feladata?
- Hogy gyermeküket kellően öltöztessék?
- Fontos, de nem a legfontosabb.
- Hogy gyermeküket táplálják?
- Fontos, de nem a legfontosabb.
A legfontosabb feladata egy édesanyának, hogy gyermekét imádkozni tanítsa! Ez a legtöbb, ami adható.” A felmérések szerint igaza volt, és ezen érdemes minden a témával foglalkozó szakembernek és tudományos kutatónak elgondolkodnia.
A kereszténység a szeretetet, a szerető Istent hirdeti. Ezzel az örökséggel az egyén a szeretetközösségekben, azaz a családokban, a barátságokban, a közösségekben megélheti azt a boldogságot, ami életét – a tudományosan mért összefüggésekkel összhangban – egészségesebbé, szebbé és gyümölcsözőbbé teheti. Ez arra mutat, hogy a vonatkozó keresztény tanítás és az ember boldogságát elemző tudományos eredmények teljes harmóniában, összhangban állnak egymással.
Irodalomjegyzék
Csermák K. (2001): Kentenich József, Schönstatt alapítója és atyja. Családakadémia, Óbudavári Egyesület, Óbudavár.
Fagan P. (2021): A demográfiai válság alapvető okai és a válság orvoslása. Előadás: Párkapcsolati kultúra és demográfia konferencia, Budapest, 2021. május 27-29.
Kawachi I. és Berkman L. M. (2000): Social cohesion, social capital, and health., Social Epidemiology. Oxford University, New York.
Kopp M. és mások (2004): Vallásosság és egészség az átalakuló társadalomban, https://doi.org/10.1556/mental.5.2004.2.1
KSH (2020): 22.1.1.15. Házasságkötések, válások
Vaillant E. G. és mások (2022): Grant Study of Adult Development, 1938-2000, https://doi.org/10.7910/DVN/48WRX9,
Waldinger R. (2015): What makes a good life? Lessons from the longest study on happiness, https://tinyurl.hu/Jr51/
[1] ld.1894. évi XXXI. törvénycikk a házassági jogról 29.§, 73.§ b)
[2] Ilyen programok pl.: 9H9O – Felvértező program (Jövője Van Alapítvány), Keresztény Életstratéga Program (Nagy Péter, Pécsi Egyházmegye)
