Megjelent: 2023. november 19.
Nem kérdés, hogy az apaság és a házasság közötti kötelék ma gyengébb, mint 60 évvel ezelőtt. Míg az 1960-as évek elején a gyermekek közel 80%-a ép, házas otthonban nevelkedett az apjával, ma már csak 51%-uknak adatik meg ez a kiváltság. Az apa és a házasság közötti kötelék törékenyebbé válásának látszatával szemben néhány baloldali férfiszimpatizáns, mint Richard Reeves, azt szeretné, ha alkalmazkodnánk ehhez a családi dinamikához.
Reeves, az Of Boys and Men [Fiúk és apák] című könyv szerzője szerint meg kellene békélnünk a házasság és az apaság közötti gyengülő kötelékkel, és meg kellene értenünk, hogy ez “a világ, amelyben élünk”, és „jobb, ha a legjobbat hozzuk ki belőle” – és a házasságon kívüli, elkötelezett apaság új normáját kellene kialakítanunk.
“A cél tehát az, hogy megerősítsük az apáknak a gyermekeikről való közvetlen gondoskodást biztosító szerepét, függetlenül attól, hogy házasok-e vagy sem, vagy akár együtt élnek-e az anyával” – érvel Reeves. Úgy véli, hogy minden apának „erkölcsi kötelessége, hogy a lehető legjobb apa legyen”, függetlenül családi állapotától.
Egyetértünk Reeves-szel ezzel a kötelezettséggel kapcsolatban: az apaság akkor is számít, ha a házasság sosem jött létre vagy megromlott, és „az elvált férfivá válás soha nem lehet mentség arra, hogy csődtömeg apuka legyél.”
De az a törekvés, hogy alkalmazkodjunk a kultúra házasságellenes sodródásához, és a házasságon kívül egy új apasági normát építsünk ki, viharos. Nem csak azért, mert ma már valóságos szakadék tátong a házas és a nem házas apák között, ami a gyerekekkel való foglalkozást és elkötelezettséget illeti, hanem új bizonyítékunk van arra, hogy kulturálisan a házasság intézményét elfogadó férfiak sokkal nagyobb valószínűséggel válnak elsősorban apává – és másodsorban odaadó apává.
Sőt, éppen azok a férfiak, akik elutasítják a liberálisok által a házasságról vallott alulértékelt nézetet, azok, akik ma a legnagyobb valószínűséggel válnak apává, és ténylegesen gondoskodnak gyermekeikről.
De előbb nézzük meg az Institute for Family Studies új jelentését, amelyet Wendy Wang készített a házasság, a lakóhely és az apai szerepvállalás közötti összefüggésekről. Mennyire szolgálnak a soha nem házas és nem helybeli lakóhellyel rendelkező apák „gyermekeik közvetlen gondozását” a házas apákhoz képest?
Nyilvánvaló, hogy sokkal könnyebb közvetlen gondoskodást nyújtani a gyermekeidnek, ha velük élsz. Wang megállapítja, hogy „a házas apák közel 90%-a él együtt a gyermekeivel, és csak 3%-uknak van velük nem együtt lakó gyermekei, 7%-uknak pedig együtt lakó és nem együtt lakó gyermekei is. A másik oldalon a nem házas apáknak csak körülbelül 40%-a él együtt a gyermekeivel. A soha nem házas apák többsége (54%) legalább az egyik gyermekétől (7%) külön él.”
Ha még pontosabban mérjük, megdöbbentő a különbség a 18 év alatti gyermekeket otthon nevelő házas apák és a nem házas apák által a gyermekeiknek nyújtott közvetlen gondozás heti átlagos óraszáma között. A házas apák 2021-2022-ben heti nyolc órát gondoskodnak gyermekeikről, szemben a két évtizeddel ezelőtti 6,8 órával. Ezzel szemben a nem együtt lakó apák átlagosan 0,6 órát – vagyis mindössze 36 percet – töltenek hetente a gyermekeikkel. Szóval, ha elkötelezett apáról van szó, a házas apáknak nagy előnyük van.
Reeves azt is állítja, hogy egy kulturális változás befolyásolja a házasság iránti támogatásunkat és a hajlandóságunkat arra, hogy a gyermekeink érdekében házasságot kössünk és házasságban maradjunk – és hogy meg kell küzdenünk ezzel a kulturális változással. Ebben igaza van. 2006 és 2020 között 76%-ról 60%-ra csökkent azoknak az amerikaiaknak az aránya, akik szerint „fontos”, hogy a nem házas párok, akiknek közös gyermekük született, “törvényesen házasodjanak”, valamint azoknak a felnőtteknek az aránya, akik szerint a válás „elfogadhatatlan”. Szerinte alkalmazkodnunk kell ehhez a kulturális változáshoz.
Ez a nézet azonban nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy azok a férfiak, akik elutasítják a kultúránkat átszövő, házasságellenes áramlatokat – azok a férfiak, akik még mindig értékelik a házasságot -, ma már nemcsak nagyobb valószínűséggel házasodnak, hanem apák is lesznek, és együtt élnek a gyerekeikkel.
A férfiak házassággal és családdal kapcsolatos attitűdjei és családválasztásaik közötti kapcsolat vizsgálatához a YouGov által 2022-ben végzett, a Wheatley Institute/Deseret News által támogatott amerikai családfelmérés adataira támaszkodunk. Íme néhány megállapítás.
Házasság és férfiak. Azok a 18 és 55 év közötti férfiak, akik egyetértenek azzal, hogy „a gyermekeknek jobb, ha két összeházasodott szülőjük van”, több mint kétszer nagyobb valószínűséggel házasok, mint azok, akik ezzel nem értenek egyet, és ez az összefüggés az életkor, a faj, az etnikai hovatartozás és az iskolai végzettség ellenőrzésére is stabil. Ez a szakadék azt is elárulja, hogy az amerikai házassági szakadék nemcsak az osztályról szól, hanem a kultúráról is. Azok a férfiak, akik elfogadják a házasságot, mint intézményt, ma nagyobb valószínűséggel házasodnak.
Férfiak és apaság. Azok a férfiak, akik a házasságot a gyermekvállaláshoz kötik, jelentősen nagyobb valószínűséggel vállalnak gyermeket is. Valójában a 18-55 év közötti férfiak, akik elfogadják a házasságot, 19 százalékponttal nagyobb valószínűséggel vállalnak gyermeket, mint azok, akik nem, és ez az összefüggés még az életkor, a faj, az etnikai hovatartozás és az iskolai végzettség ellenőrzése után is fennáll. Ez a minta összhangban van Lyman Stone demográfus megfigyelésével, miszerint a családi állapot továbbra is erős előrejelzője a termékenységnek Amerikában. Ahogy az apaság egyre szelektívebbé válik, és egyre kevesebb férfiből lesz apa, úgy várjuk, hogy a házasságbarát világnézet, a házasság és a gyermekvállalás közötti kapcsolat csak erősödni fog.
Apa-jelenlevő férfiak. Azok a 18-55 év közötti apák, akik a gyermekvállalást a házassághoz kötik, 11 százalékponttal nagyobb valószínűséggel élnek ténylegesen együtt a gyermekeikkel, mint akik nem [házasok]. Azok az apák, akik nem értenek egyet azzal, hogy a gyerekeknek jobb két összeházasodott szülővel [élni], több mint kétszer nagyobb valószínűséggel nem élnek együtt a gyerekeikkel.
A házassággal kapcsolatos negatív vélemény és a gyermekekkel való együttélés közötti negatív kapcsolat még akkor is fennáll, ha azt az életkor, a faj, az etnikai hovatartozás és az iskolai végzettség figyelembevételével vizsgáljuk. Ez azért figyelemre méltó, mert a együtt lakó apák nemcsak sokkal nagyobb valószínűséggel látják rendszeresen a gyermekeiket, hanem sokkal valószínűbb, hogy meleg, elkötelezett és tekintélyt parancsoló kapcsolatot alakítanak ki a gyermekeikkel.
Kulturális szempontból bizonyítékot látunk arra, hogy azok a férfiak, akik elfogadják a házasság és a gyermekek közötti kapcsolatot, jelentősen nagyobb valószínűséggel házasodnak, lesznek apák és élnek együtt gyermekeikkel. Mivel az adatok keresztmetszeti jellegűek, természetesen nem mondhatjuk biztosan, hogy normatív orientációjuk okozza ezeket a családi viselkedéseket. Lehetséges például, hogy azok a férfiak, akik sikeresek voltak a házasságban és a családi életben, nagyobb valószínűséggel vallanak házasságbarát gondolkodásmódot. Ha mást nem is, ez az új elemzés azt mutatja, hogy azok a férfiak, akik a házasság és a családi élet progresszívebb szemléletét vallják, azoknál úgy tűnik, hogy kevésbé valószínű, hogy olyan férfiakká válnak, mint amilyeneket Reeves szorgalmaz – vagyis olyan férfiakká, akik elfogadják az apaság generatív erejét azáltal, hogy apává válnak, és központi szerepet játszanak gyermekeik szeretetében és jelenlétében, a házasságon kívül.
A házasságról és az apaságról szóló viták gyakran a családszerkezet körül forognak. És bár nem kérdés, hogy a házasság szerkezete a legtöbb férfi számára megkönnyíti a jobb apaságot, ahogyan azt az Institute for Family Studies új jelentése is mutatja, eddig nem vizsgáltuk a házassági kultúra és az apaság közötti kapcsolatot a férfiak életében. A mai Amerikában a házasságban élő férfiak sokkal nagyobb valószínűséggel válnak végül apává és élnek együtt gyermekeikkel. Más szóval, azok a férfiak, akik elfogadják a házasság normáját, nagyobb valószínűséggel lesznek azok a férfiak, akik végül apává válnak, és nap mint nap kapcsolatot alakítanak ki gyermekeikkel.
Brad Wilcox a Szabadság jövője ösztöndíjasa a Családtudományi Intézetben. A hamarosan megjelenő Get Married című könyv szerzője. Wendy Wang a Családtudományi Intézet kutatási igazgatója. Elizabeth Self a Családtudományi Intézet információs koordinátora.
Forrás angol nyelven
