Igen a gyermekek javára és nem a „házasság mindenkinek”-re

A kutatás jelenlegi állásának összegzése

Christl Ruth Vonholdt

A „házasság mindenkinek” a meleg és leszbikus párok számára is lehetővé teszi az örökbefogadást. A cikk ezt a gyermekjólét szempontjából világítja meg.

 

Tartalom

I. Nem a genetika határozza meg az azonos neműek iránti vonzódást

1. Nem a genetika határozza meg az azonos neműek iránti vonzódást
2. A nem-heteroszexuális vonzódás spontán változása gyakoribb, mint eddig feltételezték
3. A szexuális kisebbségek körében nagy többségben vannak azok, akik mindkét nemhez vonzódnak

II. Első a gyermekek jóléte

1. A „nincs is köztük semmi különbség” állítás tarthatatlan
2. Az új reprezentatív kutatások szerint vannak különbségek
3. A gyermek jelenléte növeli a leszbikus család instabilitását
4. A gyermekeknek szükségük van anyára és apára
5. További kutatási eredmények
6. A homoszexuális családokban nevelkedő gyermekek felnőttkorukban gyakrabban lesznek maguk is homoszexuálisok
7. Feltételezhető-e, hogy a homoszexuális környezetben felnövekvő gyermek gyakrabban van kitéve szexuális visszaélésnek?
8. A kisebbségi stressz elmélete nem tartható

III. Azonos nemű párok kapcsolata, viselkedési jegyek

1. Két hasonló közötti féltékenység és rivalitás
2. Erőszak az azonos nemű párok kapcsolatában
3. Promiszkuitás a meleg férfiak kapcsolataiban

IV. A „házasság mindenkinek” az óvodában és az iskolában

V. Veszélybe kerül a szólás- és vallásszabadság

VI. Függelék: Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye

* * *

I. Nem a genetika határozza meg az azonos neműek iránti vonzódást

1. Mikor az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága törvényesítette az azonos neműek házasságát, a döntés sarokpontja az volt, hogy a saját nemhez való vonzódás az illető megváltoztathatatlan természete. Ezt az elképzelést azonban tudományosan nem lehet alátámasztani.

A genetika, az agykutatás, az ikervizsgálatok és a hormonkutatás területéről származó mintegy 100 forrás kiértékelése után L. Mayer és P. McHugh tudósok a következő megállapításra jutottak:

„Az az elképzelés, miszerint a nemi irányultság valamiféle változhatatlan, biológiailag meghatározott dolog lenne, vagyis hogy az emberek »így születnek«, nem támasztható alá tudományos érvekkel.”^[1]

Az új, eddigi legátfogóbb 2019-es, csaknem 500.000 férfi és nő bevonásával készült genetikai kutatás kimutatja: Genetikai hatások csak csekély mértékben befolyásolják a homoszexuális vonzódás kialakulását. A legnagyobb szerepe a személy individuális, szubjektíven megélt környezetének és megtapasztalásainak van.^[2] A kutatók szerint „nem lehet egy adott személy nemi magatartását vagy irányultságát a DNS-ből megjósolni vagy meghatározni. Ha ismerjük az illető genetikáját, abból pontosan olyan következtetéseket vonhatunk le a szexuális magatartására vonatkozóan, mintha semmiféle genetikai információnk nem lenne róla.”^[3]

Reprezentatív ikerkutatások[4] is igazolják: A genetikai befolyás csekély. A gének csupán közvetve hatnak, pld. ha az illető alkatánál fogva érzékenyen reagál a szociális környezeti hatásokra. A biológiai tényezők[5]  – mintegy prediszpozícióként – összességükben esetleg hozzájárulhatnak, de nem determinálják a homoszexuális irányba való fejlődést.

Leginkább az individuálisan megélt szociális környezeti befolyások hatnak, bár ezek sem határozzák meg a fejlődés irányát. Az ilyenek lehetnek

– kapcsolati dinamikák, főleg korai kötődési traumák a gyerek-szülő kapcsolatban;

– szexuális bántalmazás;

– gyerekkori tapasztalatok által kiváltott szexuális kondicionálás;

– továbbá: politikai meggyőződés alapú, pld. feminista, életvitelbeli döntések[6].

2. A nemi irányultság nincs kőbe vésve. Sokkal gyakoribb a nem-heteroszexuális vonzódás spontán változása, mint azt korábban gondolták.

Újabb hosszú távú kutatásokból arra következtethetünk, hogy az eddigi feltételezéseknél is jóval gyakoribb a nem-heteroszexuális irányultságok változása. A szexuális orientáció fluiditásáról beszélhetünk, ami gyakran új tapasztalatokkal vagy életkörülményi változásokkal van összefüggésben. Mindenesetre megerősíti azt, hogy az azonosnemű vonzalom nem veleszületett tulajdonság. A Zeitschrift für Sexualforschung című folyóirat szerint: „A szilárd, változhatatlan szexuális orientáció tézisét újabban … kérdőre vonták … A nemi irányultság kialakulása egy folyamat, és az egyén szexuális és érzelmi tapasztalatai, a társas kapcsolatok és a kulturális keretezések formálják.”^[7]

A leszbikusan élő szexológus és pszichológus Lisa Diamond szerint „a nemi irányultság megváltoztathatatlanságára épülő érvek a mai reprezentatív longitudinális kutatások fényében tudománytalannak bizonyulnak.”^[8] Ellenben a nem-heteroszexuálisan érző személyek 25%-75%-a tapasztal élete folytán változást a szexuális vonzalmaiban, legtöbb esetben heteroszexuális irányba.[9]

Ismét Diamond: „A vonzódás, a viselkedés és az identitás terén végzett nemzetközi kutatás a fiatalok és felnőttek reprezentatív adatai alapján kimutatja, hogy a nemi irányultság nem valamiféle statikus, kategorikus ismertetőjegy. A homoszexuális vonzódás meglehetősen képlékeny jelenség nőknél és férfiaknál egyaránt.” ^[10]

Robin Savin-Williams pszichológus és LMBT aktivista kijelenti: „A homoszexuális romantikus vonzódás és magatartás instabilitása komoly dilemma elé állítja a nemiségnek a heteroszexualitástól eltérő változatait stabil magatartásformaként jellemző szexológust.”^[11] A heteroszexuális irányultság sincs kőbe vésve, de jelentősen stabilabb, mint a nemi irányultság bármely más formája.

3. A szexuális kisebbség körében kevesebb a kizárólag a saját neméhez vonzódó. Legtöbbjük nemi irányultsága nem kizárólagos, vagyis mindkét nemhez vonzódnak.

Bőséges adat bizonyítja: lényegesen nagyobb a szexuális kisebbségek körében a „biszexuálisok” – vagyis a mindkét nemhez (gyakran nem azonos mértékben) vonzódók –, mint a csak saját nemükhöz vonzódók csoportja.

Lisa Diamond a szexuális kisebbségekről: „Nem felel meg a valóságnak az az általános vélekedés, miszerint a szexuális kisebbségek körében a kizárólag az azonos neműekhez való vonzódás lenne a jellemző, és a biszexuális irányultság lenne a kivétel. Éppen az ellenkezője az igaz: azok vannak többen, akik mindkét nemhez vonzódnak, és azok jelentik a kivételt, akik csak a saját nemükhöz.”^[12]

Ha tehát a „házasság mindenkinek” mozgalom „azonos jogokat” kíván biztosítani a szexuális kisebbségeknek, akkor először a vegyes nemi irányultságú személyek házasságát kellene törvényesíteni, vagyis a három személyből álló házasságot, hiszen a szexuális kisebbségek körében a vegyes nemi irányultság tekinthető a normának. Ha két férfi vagy két nő házasságát törvényesítik, akkor milyen alapon utasítható el a három férfi vagy egy férfi és két nő házassága?

Az Egyesült Államokban már érzékenyítenek: Az egyik vezető angol nyelvű szexológiai folyóirat egy egész számot szentelt a „közös megegyezésen alapuló nem monogám kapcsolatok” elfogadtatásának. A cél a „kapcsolati anarchiában” vagy többszerelmű kapcsolatban (poliamória) élők egyenlő jogokkal rendelkező és a törvény védelmét élvező szexuális kisebbségként való kezelése. Meg kell védeni őket a hátrányos megkülönböztetéstől („discrimination”), a megbélyegzéstől („stigmatization”) és a kisebbségi létből fakadó stressztől („minority stress”), és törvényileg biztosítani kell számukra a családi betegségbiztosítást, a lakásépítési támogatást, a munkahelyi diszkrimináció tilalmát és az adózási kedvezményeket stb.^[13]

Hollandiában már a négy szülős családot propagálják: A gyermek a hét első felében a két anyánál él, a hét másik felében a két apánál.^[14]

II. Első a gyermekek jóléte

1. A „nincs is köztük semmi különbség” állítás tarthatatlan

Újra és újra előkerül Charlotte Patterson pszichológusnak, a befolyásos Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) tanácsadójának 2005-ben közzétett állítása: „Egyetlen kutatás sem igazolta, hogy a leszbikus vagy meleg szülők gyermekei bármilyen értelemben jelentősen rosszabbul járnának, mint a heteroszexuális szülők gyermekei.”^[15] 59 kis terjedelmű felmérés eredményét foglalta össze, ami megjelent az APA brosúrájában és meghatározta a követendő politikai irányvonalat.

De vajon tényleg ez a helyzet?

Loren Marks szociológus (majd később több más tudós is) górcső alá vette ezt a kijelentést^[16], és arra jutott, hogy a Patterson által össszegyűjtött kis kutatások eredményeiből nem lehet levonni semmiféle a homoszexuális családra vonatkozó, általános érvényű kijelentést megalapozó következtetést.^[17] A legtöbb kutatást komoly módszertani hiányosságok jellemzik. Ilyenek például: kis számú, nem reprezentatív (elfogult) mintavétel; a résztvevőket az LMBT hálózatokon keresztül választották ki; a leszbikus anyák csupa jót mondtak a gyermekeikről; a gyermekek csupa jót mondtak a homoszexuális szüleikről (a gyermekek általában védik a szüleiket); hiányzott a gyermekek (társas, pszichés, pszichoszexuális) fejlődésének független értékelése; nem tették fel a gyermekek jólétére vonatkozó klasszikus kérdéseket (végzettség, részvétel a munkaerőpiacon, korai terhességek, kábítószer- és alkoholfogyasztás); hiányzott a kontrollcsoport, illetve nem határozták meg egyértelműen.^[18]

És már akkor létezett Sarantakos 1996-ban Ausztráliában végzett kutatása (1996).^[19] Sarantakos kimutatta, hogy az azonos nemű szülők gyermekét számtalan negatív hatás éri lelkében és társas kapcsolataiban egyaránt. A kutatás módszertani szempontból kifogástalan volt: Viszonylag nagy számú mintavétel (174), két, világosan meghatározott kontrollcsoport, nem elsősorban a szülőktől származó adatokra hagyatkozott, továbbá a gyermek pszichoszociális és iskolai fejlődését objektív szempontok alapján vizsgálta.

A kutatásban mindig 58 gyermeket hasonlítottak össze egymással, akik háromféle szülői háttérből érkeztek. Azok a gyermekek, akiket heteroszexuális házaspárok neveltek, jobb eredményeket mutattak fel az iskolában, a tanulásban és a társas kapcsolatok terén egyaránt. Őket követték azok a gyermekek, akiket nem házas heteroszexuális párok neveltek. A homoszexuális párok nevelte gyermekek csak a harmadik helyen következtek. A tanároktól megkérdezett kilencből nyolc kategóriában (pl. nyelvi és matematikai képességek, a sport, a tanulás) a heteroszexuális házaspárok gyermekei érték el a legjobb eredményeket. A gyermekek jólétéről Sarantakos elsősorban a tanároktól tájékozódott (vizsgák, írásbeli munkák, megfigyelések) és csak ezután – amennyiben szükségét érezte – a szülőktől és a gyermekektől.

Vajon miért nem vette figyelembe Patterson ezt a kutatást?

Egy további felmérésben (2000) Sarantakos rámutat arra, hogy az azonos nemű szülők gyermekeinél gyakoribb az alkohol- és kábítószerfogyasztás.^[20]

Az egyetlen német kutatásban^[21] 866 olyan felnőtt vallomását értékelték ki, akik homoszexuális kapcsolatban élnek és gyermekeket nevelnek. 93%-uk nő volt, és csak a 7%-uk férfi. A velük élő gyermekek 92%-a születése óta az egyik vér szerinti szülővel élt (aki szinte mindig a most leszbikus kapcsolatban élő anya volt). Kilencvenöt 10-19 éves gyermeket, illetve fiatalt is megkérdeztek (az átlagéletkoruk 14 év volt). Az adatgyűjtésre a homoszexuális szülők választották ki őket. Csaknem az összes (93%) megkérdezett gyermek a vér szerinti anyjával élt. Legtöbben (78%) az anya korábbi heteroszexuális kapcsolatából származtak, és átlagosan 5 éves korukig az anyjuk és apjuk közös háztartásában éltek! A szivárványcsalád megalakulásakor átlagosan 7,6 évesek voltak. Az adatgyűjtés idején 66%-uknak volt kapcsolata a vér szerinti apával. Egy ilyen felmérésből egyáltalán nem derül ki, hogy az azonos nemű szülőknél nevelkedő gyermekek ugyanolyan körülmények közt nőnek-e fel, mint az anyjukkal és az apjukkal nevelkedők. A fejlődés szempontjából legfontosabb évei alatt a 95 megkérdezett gyermek tehát az apjával és az anyjával élt. És bár érthető, hogy az anyák pozitívan nyilatkoznak gyermekeikről, ez a jólétükre vonatkozó általános szociálpolitikai döntések szempontjából csekély jelentőséggel bír. Mégis, miután a felmérés megjelent, az akkori német igazságügyminiszter Brigitte Zypries kijelentette: „A kutatás eredményei szerint a szivárványcsaládok éppúgy biztosítják a gyermekek boldogulását, mint a többi életközösség. … A két anya vagy két apa nevelte gyermek éppen olyan jól fejlődik, mint azok, akik más családformákban élnek.”^[22] Ezt a kutatás egyetlen adata sem támasztja alá.

2. A reprezentatív adatgyűjtésre épülő új kutatások különbségeket mutatnak ki

Az új, tudományosan megalapozott és reprezentatív adatgyűjtésre épülő kutatások arra az eredményre jutnak, hogy az azonos nemű szülők által nevelt gyermekek lelkileg rosszabbul vannak, mint azok, akik heteroszexuális szülőknél nőnek fel. Legalább kétszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy az azonos nemű szülők által nevelt gyermeknek pszichés problémái lesznek.^[23]

A következőkben a reprezentatív adatgyűjtésre épülő legújabb felméréseket foglaljuk össze:

a) Michael Rosenfeld (2010)^[24] az össznemzeti felmérés reprezentatív adatai alapján hasonlította össze a meleg, illetve leszbikus családban nevelkedő gyermekek iskolai fejlődését azokéval, akik heteroszexuális családban nőnek fel. Következtetése szerint nem állapítható meg jelentős különbség. Később azonban kiderült: a felmérés adatai osztályozásánál kódolási hibát vétett: a homoszexuálisnak kódolt párok több mint 40%-a valójában heteroszexuális pár volt.

b) Douglas W. Allen (2012)^[25] ugyanazt az adatsort használta, mint Rosenfeld, de más módszertani eljárást és új kontrollcsoportokat választott. Az azonos nemű pároknál nevelkedő gyermekek esetében negatív hatásokat mutatott ki, különösen az iskolai fejlődés tekintetében.

c) Paul Sullins (2015)^[26] újraértékelt három kutatást, amely ugyanannak a reprezentatív longitudinális vizsgálatnak az adataira épült (Wainright, Russell és Patterson; 2004, 2006, 2008)^[27].

Sullins mindenekelőtt megállapította, hogy a minta több mint felét tévesen kódolták. Az adatok több mint felét az „azonos nemű szülőknél nevelkedő gyermekek”-hez rögzítették, holott olyan gyermekekről volt szó, akiket heteroszexuális szülők nevelnek.^[28] A három felmérésben további képtelenségek is voltak (pl. bizonyos adatok eltűntek).^[29] Wainright hat olyan tizenévest is figyelmen kívül hagyott, aki meleg párnál nőtt fel, azzal a magyarázattal, hogy „egyszerűbbé szerette volna tenni az eredmények értelmezését.”^[30]

A különböző adatkódolási és értékelési hibák helyesbítése után a legtöbb paraméternél (lásd fentebb) negatív következmények jelentek meg azoknál a gyermekeknél, akik azonos nemű szülőknél nevelkedtek, szemben azokkal, akik különböző nemű szülőknél nőttek fel.^[31]

Sullins ezután oly módon folytatta az adatok kiértékelését, hogy nem csak két, hanem négy csoportra osztotta fel őket: 1. különböző nemű, házas szülők, 2. különböző nemű, nem házas szülők, 3. azonos nemű, házas szülők (a párok saját közlése alapján) és 4. azonos nemű, nem házas szülők. A gyermekek vizsgált paraméterei a következők voltak: depressziós tünetek, boldogtalanság, rossz emberi kapcsolatok, félelmek, tanulmányi átlag, és hogy kényszerítették-e a lányt valaha szexre.

Ami a heteroszexuális szülők gyermekeit illeti: a házas szülők nevelte gyermekek jobb eredményeket produkáltak, mint azok, akiket nem házas szülők neveltek. Azonos nemű szülők esetében fordított volt a helyzet: az azonos nemű házas szülőknél nevelkedő gyermekek közül csaknem kétszer annyian mutattak depressziós tüneteket, csaknem háromszor annyian voltak boldogtalanok, szorongtak, sokkal többször sírtak, és a tanulmányi átlaguk is rosszabb volt, mint az azonos nemű nem házas szülőknél felnőtt gyermekeknek.^[32]

Az összes lányt, aki azonos nemű házas és rendszeres nemi életet élő (kizárólag nő) szülőknél nevelkedett, kényszerítették már szexuális cselekedetre.

Az azonos nemű, házas szülők nevelte gyermekek átlagosan 10 éve éltek velük, míg az azonos nemű, nem házas szülők gyermekei átlag 4 éve. Sullins: „Minél régebb óta élt a gyermek az azonos nemű szülőkkel, annál nagyobb károkat szenvedett.”^[33]

d) További felmérésében (2015)^[34] Paul Sullins újraértékelte a National Health Interview Survey, NHIS (az Egyesült Államok hivatalos éves felmérése, melyben 35-40 ezer háztartás egészségügyi adatait gyűjtik be) reprezentatív adatait az 1997-től 2013-ig terjedő időszakra vonatkozóan. Az adatok elemzése a következőkre világított rá:

A heteroszexuális szülőknél nevelkedett gyermekekkel szemben az azonos nemű szülőknél nevelkedő gyermekeknél több mint kétszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy:

• érzelmi problémáik lesznek, a depressziót és a különböző félelmeket is beleértve;
• gondjaik lesznek a kortársaikkal való kapcsolatukban;
• koncentrációs nehézségekkel fognak küszködni.

 Az azonos nemű szülőknél felnövekvő gyermekek a felmérést megelőző évben kétszer annyian fordultak orvoshoz pszichés problémáik miatt, és kétszer annyian szedtek gyógyszert pszichés problémájukra, mint azok a gyermekek, akiket heteroszexuális szülők nevelnek.

Az adatokból kiderül, hogy a gyermekek pszichés problémáihoz a társadalmi stigmatizáció (kiközösítés, zaklatás, csúfolódás) is hozzájárul. Ugyanakkor a heteroszexuális szülők nevelte gyermekek 19,2%-a tapasztalt meg társadalmi stigmatizációt a kortársaik részéről, míg az azonos nemű szülőknél felnövekvő gyermekek esetében ez a szám csupán 15,1%.^[35]

e) Egészen friss tanulmányában (2021)^[36] Paul Sullins a National Health Interview Survey (NHIS) 2008-2018-as reprezentatív adatait értékelte ki. A vizsgált paraméterek a gyermekek pszichés, pszichoszociális és iskolai fejlődésére (tanulási nehézségek; figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, ADHD; osztályismétlés) vonatkoznak. Sullins olyan gyermekeket hasonlít össze, akik három különböző családformából érkeznek (lásd 1. táblázat):

• férfi-nő házasság (a gyermek biológiai szülei, házasságban élnek)
• azonos nemű szülők, együtt élnek
• azonos nemű szülők, házasságban élnek

1. táblázat: P. Sullins 2020. Gyermekek statisztikailag reprezentatív adatai (Egyesült Államok): N=133 (azonos nemű, házas szülők); N=292 (azonos nemű együtt élő szülők); N=51.565 (anya-apa ép házasság). Az azonos nemű kategóriákban szereplő eredmények jelentősen különböznek az anya-apa családban talált eredményektől (legalább másfélszer rosszabbak).

Az eredményeket az 1. táblázatban^[37] foglaljuk össze:

Azok a gyermekek, akik a vér szerinti, egymással házas szüleiknél, tehát apjukkal és anyjukkal nőnek fel, minden területen jelentősen jobban teljesítenek, mint azok a gyermekek, akiket azonos nemű szülők nevelnek. A hétből hat területen az azonos nemű, házas szülőknél nevelkedő gyermekek még sokkal rosszabbul teljesítenek, mint azok a gyermekek, akiket olyan azonos nemű szülők nevelnek, akik nincsenek összeházasodva. Az azonos nemű, házas szülők egyébként magasabb végzettségűek voltak, mint a különböző nemű házaspárok (a gyermek anyja és apja), és a jövedelmük is nagyobb volt.^[38]

Sullins szerint további kutatások is azt mutatják, hogy azoknak a gyermekeknek, akiket azonos nemű, házas szülők nevelnek, több pszichés problémájuk van, mint azoknak a gyermekeknek, ahol az azonos nemű szülők csupán együtt élnek. 2017-ben Sullins újraértékelte Reczek 2016-os kutatási adatait, és a következőket találta: Az azonos nemű, csupán együtt élő pároknál nevelkedő gyermekeknél több mint kétszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy pszichés problémáik lesznek, mint azoknál, akik az anyjukkal és az apjukkal élnek. Azon gyermekek esetében pedig, ahol az azonos nemű szülők házasságban élnek, több mint négyszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy pszichés problémáik lesznek, mint azoknál a gyermekeknél, akik az anyjukkal és az apjukkal élnek.^[39]

Összefoglalás

A legtöbb paraméter esetében (pszichés, pszichoszociális és iskolai problémák) több mint kétszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy az azonos nemű szülők nevelte gyermekeknek ilyen problémáik lesznek. Az azonos nemű, házas szülőknél növekedő gyerekeknél nagyobb a valószínűsége annak, hogy ilyen problémáktól fognak szenvedni, mint akiknél az azonos nemű szülők nincsenek összeházasodva.^[40]

Emlékeztetőül: Ezek az adatok reprezentatív felmérésekből származnak, ebből a szempontból nem emelhető ellenük módszertani kifogás. Az a feltételezés tehát, hogy a homoszexuális házasság bevezetése nagyobb pszichés biztonságot adna az ott élő gyermekeknek, nem igazolódott. Éppen ellenkező a helyzet.

Miért van az, hogy azonos nemű, házas szülőknél nevelkedő gyermekek még jobban szenvednek, mint a nem házasságban élő azonos nemű szülőknél nevelkedők?

Az egyik ok talán az lehet, hogy a két azonos nemű ember által alapított család még távolabb van attól a természetes családtól, ahol a gyermek a biológiai anyjával és apjával nő fel. Azok az azonos nemű szülők, akik összeházasodtak egymással, vélhetőleg erősebben jelenítik meg az LMBTQ-mozgalom szándékát, miszerint az azonos nemű szülők alkotta család minden szempontból egyenrangú alternatívája az anyából és apából álló családnak. Az ilyen családokban élő gyermekek vélhetőleg gyakrabban donorspermából és béranyasággal^[41] jöttek létre, és soha nem ismerték meg az apjukat és az anyjukat.

Az azonos nemű szülők alkotta családmodell nemcsak az anyától és az apától fosztja meg a gyermeket, hanem további sebet is ejt rajta: az egyedülálló anyák vagy apák gyermekei tudhatják, hogy valaki hiányzik a családban. Elgyászolhatják a hiányt, és így építő módon fel is dolgozhatják. Az LMBTQ szervezetek ugyanakkor azt állítják, hogy a gyermeknek mindene megvan. A két anyából vagy két apából álló családot „teljes” családnak nevezik. Aki mást mond, az diszkriminálja az új családformát. Itt éri a második igazságtalanság a gyermeket: nemcsak attól szenved, hogy megfosztották az anyjától és az apjától, hanem attól is, hogy erről a veszteségről nem is beszélhet, és el sem gyászolhatja. Így a seb kimondhatatlan marad, és nem tud begyógyulni. – Az örökbefogadásról folytatott vitában nem az a kérdés, hogy a homoszexuális életet élő szülők tudnak-e megfelelően gondoskodni a gyermekekről, hanem hogy milyen a család szerkezete, miként van jelen benne a női és a férfi princípium. Ahol az egyik tragikus és nem tervezett körülmények miatt hiányzik, ott biztosítani kell, hogy a gyermek elgyászolhassa azt. Ahol ezt eleve stratégiailag megakadályozzák, ott a gyermek kétszeresen szenved.

Sullins kutatásai folytán arra a tényre figyelt fel, hogy az azonos nemű, házas szülőknél élő gyerekek átlagosan jóval régebb óta élnek ebben a családformában mint a nem házas azonos nemű kapcsolatban nevelt gyerekek.[42] Talán az együttélés időtartama is hozzájárul ahhoz, hogy az összeházasodott azonos neműek családjában inkább romlik a gyermekek összállapota.

3. A gyermek jelenléte növeli a leszbikus család instabilitását

Számos kutatás bizonyítja, hogy az azonos nemű párok kapcsolata – a leszbikus pároké mindenképpen – kevésbé stabil, és rövidebb ideig tart, mint a heteroszexuális kapcsolatok.^[43] Doug Allen legújabb (2020) idevágó tanulmánya: A heteroszexuális családban nevelkedő gyermekek jelenléte stabilizálólag hat a a kapcsolatra, míg a homoszexuális kapcsolatra gyengítőleg hat a gyermekek jelenléte.^[44]

A társadalomtudományokban messzemenő az egyetértés arra vonatkozóan, hogy a család stabilitása jót tesz a gyermeknek. A család instabilitása ellentétes a gyermek alapvető igényével a kapcsolat és az összetartozás iránt.

4. A gyermekeknek szükségük van az anyjukra és az apjukra

A sértetlen biológiai kötődés megkönnyíti a gyermek számára az anyához és az apához való alapvető fontosságú kapcsolódást.

Mikor azonban a gyermeket azonos nemű szülők nevelik, mindig fennáll egyfajta kapcsolati hiány, vagy az apával, vagy az anyával való kapcsolatban. A donorsperma segítségével nemzett gyermeknek már életének legelején megszakad a kapcsolat a biológiai apával, és gyakran később sem lesz semmi kapcsolata vele. A tudományos irodalom^[45] kimutatja, hogy a születés előtti élet rendkívül fontos a gyermek további fejlődése szempontjából. A gyermek ezenkívül minden érzékével a születés előtti és születés utáni összetartozást keresi. Ha bármely kapcsolata megszakad, a gyermek tudatosan vagy tudat alatt szenved, akkor is, ha arra a születése előtt kerül sor.

A több mint harminc évig tartó szociológiai kutatás szerint a gyermekek közérzete akkor a legjobb, ha mindkét biológiai (vér szerinti) szülejüknél, vagyis az apjuknál és az anyjuknál nőnek fel, és ezek elkötelezett házassági kapcsolatban élnek, ami kevés konfliktusforrást rejt magában. Ha a gyermekek a természetes családjukban nőnek fel, akkor könnyebben túljutnak az egyes fejlődési szakaszaikon, jobban teljesítenek az iskolában, ritkábban küszködnek érzelmi zavarokkal, és felnőttként is jobban megbirkóznak a feladataikkal.^[46]

Az apa hiánya növeli számos pszichés probléma kockázatát. A gyermekek kevesebb társas készséget és kompetenciát fejlesztenek ki magukban, gyakrabban küzdenek önértékelési problémával, hajlamosabbak a stresszre és a kóros függőségekre. Különösen a fiúk mutatnak gyakrabban agresszív viselkedést, különféle magatartászavart és tanulási nehézséget, gyakrabban hagyják ott az iskolát és keverednek bűnözésbe, és gyakrabban szenvednek balesetet. A lányok esetében nagyobb a kockázat, hogy tizenéves korukban teherbe esnek, depresszióban szenvednek, elszigetelődnek társaiktól, és gyakran váltogatják a szexuális partnereiket.

A kötődéskutató Grossmann házaspár ezt írja: „Ez tehát azt jelenti, hogy a szülők nemükre nézve egyértelműen különbözően hatnak a gyermekeik fejlődésére. (…) Ketten – az apa és az anya – együtt teremtik meg a pszichés biztonság alapjait, és kiegészítik egymást, ami mind a biztos kötődés területén, mind a biztos leválás területén … érezteti a hatását.”^[47] 

5. További kutatási eredmények

A heteroszexuális szülőknél nevelkedő gyermekekhez képest az azonos nemű szülőknél felnövő gyermekek

• ritkábban létesítenek romantikus kapcsolatot serdülőkorukban. Ritkábban tudják elképzelni, hogy később majd házassághoz és gyermekvállaláshoz vezető kapcsolatuk lesz.^[48]
• Felnőtt korukban kétszer akkora a kockázata a depressziónak, és négyszer akkora annak, hogy öngyilkossági gondolataik lesznek.^[49] Azok a nők, akiket gyermekkorukban azonos nemű szülők neveltek, 30 éves korukig ritkán élnek olyan kapcsolatban, amely 3 évnél tovább tartana, és ritkábban várandósak.^[50] 

6. Azok a felnőttek, akiket azonos nemű szülők neveltek, gyakrabban nevezik magukat homoszexuálisnak

Nanette Gartrell, pszichiáter és leszbikus aktivista, újabb (2019) reprezentatív longitudinális kutatásából kiderül^[51]: A két leszbikus anya mellett felnőtt lányok csaknem 69%-a saját bevallása szerint „nem csak férfiakhoz vonzódik szexuálisan”. 54%-nak volt már homoszexuális tapasztalata. Majdnem 30% vallja, hogy leszbikus, illetve biszexuális identitású. Összehasonlításképpen: az anyjuk és az apjuk mellett felnőtt lányok 37,6% számol be 25-évesen homoszexuális tapasztalatról; 12,3% vallja magát leszbikus vagy biszexuális identitásúnak.[52]

A leszbikus nők mellett felnőtt fiúk 33%-a számol be 25 évesen homoszexuális tapasztalatokról. 10% határozza meg magát melegként vagy biszexuálisként. Az apa-anya-családban nevelkedett kontrollcsoportban 25 évesen 8,8% szerzett azonos nemű szexuális tapasztalatot. 2,4% vallja magát meleg vagy biszexuális identitásúnak.

A lányok helyzetét bemutató ábra (Gartrell 2019): Homoszexuális tapasztalatok és leszbikus/biszexuális identitás két családformából származó felnőtt (25 é.) lányoknál

A fiúk helyzetét bemutató ábra (Gartrtell 2019): Homoszexuális tapasztalatok és meleg/biszexuális identitás két családformából származó felnőtt (25 é.) fiúknál

Az azonos nemű családban nevelkedett gyermekek felnőttként gyakrabban határozzák meg magukat leszbikusként, melegként vagy biszexuálisként – vajon ez közömbös a gyermekre nézve? Bőséges adat bizonyítja, hogy a homoszexuális és biszexuális személyeknek kétszer-háromszor annyi pszichés egészségügyi problémájuk van, mint az átlagnépességnek.^[53] Ide sorolható a depresszió, a bipoláris zavarok, az öngyilkosságra való hajlam, továbbá a kábítószer- és alkoholproblémák. Azt az feltételezést, miszerint ezek elsősorban az elutasító társadalmi környezetre vezethetők vissza, eddig nem sikerült bizonyítani. Egy új, széles körű, reprezentatív felmérés ezzel szemben kimutatja: Azok a fiatal homoszexuális és biszexuális felnőttek, akik az azonos neműek házasságát és számos szexuális kisebbségi jogot biztosító USA-ban nőttek fel, gyakoribb pszichés problémával és szuicidális hajlammal küzdenek, mint az idősebb, még a „házasság mindenkinek” előtti Amerikában nevelkedett homoszexuális személyek.^[54] 

7. Feltételezhető-e, hogy a homoszexuális környezetben felnövekvő gyermekek gyakrabban vannak kitéve szexuális visszaélésnek?

Bár ez egy rendkívül fontos kérdés, nem áll rendelkezésre semmilyen megbízható, reprezentatív adat. Nagy szükség lenne további kutatásra.^[55]  Sedlak 2010-ben a következő eredményre jut: Az összes családforma közül a természetes családban (két, egymással házasságban élő vér szerinti szülő, apa és anya) a legkisebb a gyermekek szexuális bántalmazásának a kockázata. Az összes többi családforma esetében 5-10-szer nagyobb a statisztikai valószínűsége annak, hogy éri szexuális bántalmazás. Kutatásában azonban azokat a családokat, ahol a szülők azonos neműek, nem tünteti fel külön családformaként.^[56]

A 2005-os adatok elemzése során Walter Schumm családtudós arra az álláspontra jut, hogy a homoszexuális nevelőszülővel élő gyermek gyakrabban tapasztal szexuális túlkapást, mint a heteroszexuális nevelőszülővel élő.^[57]

Sullins (2015) a fenti kutatásban a következőket találta: Az összes olyan lányt, akit azonos nemű, házas szülők neveltek (valamennyi esetben leszbikus nők), valaki valamikor már kényszerített szexuális cselekedetre.^[58]

a) Áldozatból elkövető

Reprezentatív adatok bizonyítják, hogy az LMB-felnőttek jelentősen többször tapasztaltak meg szexuális zaklatást gyermekkorukban, mint a heteroszexuális felnőttek.^[59] A gyermek-, illetve fiatalkorban elszenvedett szexuális zaklatás bizonyos személyek esetében ok-okozati összefüggésben is állhat homoszexuális hajlamuk kialakulásával.^[60]

Steed nem reprezentatív kutatása (2010) kimutatja: Az LMB-felnőttek több mint 36%-a kis korában (16 éves kor alatt) szexuális bántalmazást szenvedett el. Több mint a felük számolt be arról, hogy ezek a tapasztalatok befolyásolták a nemi irányultságukat.^[61]

A meleg felvonuláson részt vevő férfiakhoz és nőkhöz intézett körkérdésből a következők derültek ki: a meleg férfiak 46%-a és a leszbikus nők 22%-a szenvedett el kis korában homoszexuális zaklatást. A homoszexuális zaklatás időpontjában a fiúk átlagéletkora 11, a lányok átlagéletkora pedig 13 év volt. A heteroszexuális kontrollcsoportban a heteroszexuális férfiak mindössze 7%-át és a heteroszexuális nők 1%-át érte homoszexuális zaklatás kis korában. A meleg férfiak és a leszbikus nők egy része csak a homoszexuális zaklatás után határozta meg magát melegként, illetve leszbikusként.^[62]

A társadalomkutatásból közismert az áldozat-elkövető-körforgás. A visszaélés áldozatából gyakrabban lesz elkövető, az elkövetők pedig újabb és újabb áldozatokat szemelnek ki maguknak. Edwards 2013-as kutatása a szexuális visszaélésekkel kapcsolatban a következőket mutatja ki: az LMBTQ egyetemi hallgatók gyakrabban követtek el szexuális visszaélést azonos nemű partnereik ellen, ha korábban őket is zaklatták. Úgy zaklatták a partnereiket, ahogyan annak idején őket zaklatták. A kutatás jelentős összefüggést mutatott ki a korábbi áldozati és a későbbi elkövetői szerep között.^[63]  A családkutató Walter Schumm ezt írja: „Logikus lenne, ha azok, akiket gyermekkorukban zaklattak, felnőttként maguk is gyakrabban zaklatnának másokat. Jelenleg azonban nem áll még rendelkezésre erről értékelhető kutatási eredmény.“^[64]

b) A homoszexuális és biszexuális fiatalkorúak gyakrabban válnak áldozatokká és elkövetőkké a szexuális légyottokon

A reprezentatív adatokból kiderül, hogy az LMB-fiatalok a heteroszexuális fiatalokhoz képest

• hamarabb kezdenek nemi életet élni,
• nagyobb valószínűséggel volt már négy vagy több szexuális partnerük,
• gyakrabban válnak szexuális zaklatás áldozatává, illetve elkövetőjévé romantikus légyottokon.^[65]

Lehet az, hogy a homoszexuális szülőknél felnövekvő gyermekek gyakrabban mozognak LMB-fiatalok között? Lehet-e, hogy az azonos nemő szüleik társadalmi környezetében erre többször kerül sor? Lehet-e, hogy ezek a magukat nagyobb számban homoszexuálisnak vagy biszexuálisnak valló fiatalok (lásd fentebb) ebben a közegben gyakrabban vannak kitéve szexuális visszaélésnek?

c) A meleg férfiak gyakrabban váltogatják szexuális partnereiket

Az LMBT csoportok önértelmzése szerint a szexuális monogámia a homoszexuális életvitelű férfiak esetében inkább kivételnek tekinthető.

Volker Beck politikus, a „házasság mindenkinek” neves támogatója a bejegyzett élettársi kapcsolat németországi bevezetése előtt így fogalmazott: „Ha abban reménykedünk, hogy a melegekből hűséges házastársakat csinálunk, akkor a meleg kapcsolatok valósága ki fogja ábrándítani a törvényhozót. (…) Nyilvánvaló tény, hogy a harmadik féllel folytatott nemi élet sok pár esetében fontos tényezője a kapcsolat fennmaradásának. (…) A jogi szabályozás úgy teljesítené ezt a vágyat a politikai szintű befogadás után, hogy mindeközben a törvényhozó nem tudja biztosítani a viselkedés megváltozását, vagyis nem tudja csökkenteni a promiszkuitást.”^[66] A szexuális kizárólagosság inkább fenyegetést jelent a meleg kapcsolatra nézve, semmint hogy a kapcsolatot mélyítené.^[67]

Vajon hat-e a gyermekre, ha olyan környezetben nő fel, ahol a szexuális hűség nem sokat számít? És amennyiben a szexuális határok kevésbé számítanak a meleg családban, nem lesz-e jobban kitéve szexuális zaklatásnak a környezetében? Esetleg másként hat mindez az ott élő fiúkra, mint a lányokra?

d) Zavaros terminológia okozta zavaros adatok

Hogy miért nincsenek jó minőségű adatok, az (többek között) a szakkifejezések összevisszaságának is köszönhető. Így például a kiskorúak ellen katolikus papok által elkövetett szexuális zaklatást az Egyesült Államokban csaknem mindig pedofíliának nevezik, holott az áldozatok 81%-a többségükben 11-17 éves fiú volt.^[68] Pontosabb lenne efebofíliáról beszélni, ami a Wikipedia szerint „serdülő, illetve a serdülőkoron túljutott fiúk iránt érzett homoszexuális vonzalom (szexuális preferencia)”.^[69]

McWhirter és Mattison 1984-es felmérésében a meleg férfiak csaknem 61%-a 11-13 évesen kezdett nemi életet élni. A heteroszexuális férfiak esetében ez a szám mindössze 13%.^[70]

8. A kisebbségi stressz elmélete nem tartható

A kisebbségi stressz elmélet szószólói a következőket állítják: ha egy ország nem biztosítja a homoszexuális „házasságot”, akkor a szexuális kisebbséget stresszhatás éri, ez pedig depresszióhoz és öngyilkossági gondolatokhoz vezet, illetve fokozza ezeket.^[71]

Új reprezentatív kutatásában ugyanez a szerző józanul megállapítja: Bár a homoszexuális házasság bevezetésével és további LMBT jogok biztosításával a társadalmi és szociális környezet az Egyesült Államokban megváltozott, az öngyilkosságra való hajlam és a pszichés problémák nem csökkennek. Éppen ellenkezőleg: A fiatal LMB személyek körében még gyakrabban fordulnak elő pszichés problémák, és tovább nőtt az öngyilkossági hajlam.^[72] Az a remény, hogy a homoszexuális házasság megszabadíthatja a homoszexuális fiatalokat a depressziójuktól és az öngyilkossági gondolataiktól, nem teljesült.

 III. Azonos nemű kapcsolatok, viselkedési jegyek

1. Két hasonló közötti féltékenység és rivalitás

Pelka 2009-es kutatásából kiderül, hogy a megkérdezett 30 leszbikus pár 30%-a féltékeny volt a másik fél „anyai kötelékére”. Egyes nők azt kezdeményezték, hogy osszák meg egymással a gyermekhez fűződő biológiai köteléküket.^[73] Egy példa: 2017-ben egy német leszbikus pár az Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordult. Azt szerették volna, hogy mindkettejüket jegyezzék be szülőként a gyermek anyakönyvi kivonatába, hiszen ugyanolyan biológiai kapcsolatban állnak a gyermekkel: az egyikük a petesejtet szolgáltatta, a másik kihordta a gyermeket. Ha nem jegyzik be mindkettőjüket a gyermek anyakönyvi kivonatába – érveltek –, akkor ez a családformájuk diszkriminációjának minősül.^[74]

2. Erőszak az azonos nemű kapcsolatokban

Ellentétben az általános vélekedéssel, a meleg kapcsolatokat nagyfokú erőszak jellemzi. 19 kutatás összefoglaló elemzése például kimutatta: a homoszexuális férfiak 48%-a tapasztalta meg az erőszak valamely formáját (az érzelmi erőszakot is beleértve) jelenlegi vagy korábbi kapcsolatában.^[75]

3. Promiszkuitás a meleg férfikapcsolatokban

Lásd fentebb.

IV. A „házasság mindenkinek” célkitűzéseivel már az óvodában és az iskolában is megismertetnék a gyermekeket

A nemi irányultság nincs kőbe vésve. Egy friss nagy-britanniai felmérésből kiderül: a Z generáció (a 18-23 évesek) mindössze 54%-a határozza meg magát kizárólag heteroszexuálisként. Az idősebb (56 éven felüliek) megkérdezettek közül ez még 81%. Különösen azoknak a száma növekedett, akik mindkét nemhez vonzódnak. A neves újságíró Matthew Parris, aki maga is homoszexuális életet él, a következőképpen reagált a felmérés eredményére: „Az előttünk álló évszázadban sokkal több meleg és biszexuális ember lesz. (…) De engedjük el azt az elképzelést, miszerint csupán „olyannak fogadjuk el az embereket, amilyenek”. A társadalmi nyomással, az iskolai nyomással, a média nyomásával, és, igen, a divat nyomásával lágy agyagot formálunk. Nincs hatalmas gránitkocka, amivel a gyerekek már születnek, és amit csak felfedezünk. Minél fiatalabb az ember, annál lágyabb az agyag.”^[76]

A „házasság mindenkinek” úgy átírja a gyermekek és a fiatalok fejében a „térképet”, hogy már nem tudják megkülönböztetni az egy férfiből és egy nőből álló házasság egyedi jelentőségét. Azt hiszik, hogy az csak egy a számos nemi létopció közül. Esetleg késztetést éreznek majd a szexuális kísérletezgetésre, hogy felfedezzék, „kik is ők valójában”. Amennyiben a házasság fogalmát kiterjesztik a homoszexuális kapcsolatokra is, szűkül az a társadalmi mozgástér, ami a fiatal nemzedéket az anya-apa-család életformára ösztönözné.

V. Veszélybe kerül a szólás- és vallásszabadság

Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában – ahol már törvényes az azonos neműek házassága – felszámoltatták azokat az örökbefogadást közvetítő keresztény szervezeteket, amelyek csak olyan családokba közvetítenek gyermeket, ahol van anya, és van apa.^[77] Az állását kockáztatja, aki kiáll amellett, hogy a gyermek számára a legjobb, ha anyával és apával élhet.^[78]

V. Függelék: Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye

A gyermeknek születésétől kezdve joga van ahhoz, hogy ismerje a szüleit, és a szülei gondoskodjanak róla. (7,1. cikkely)

A szerződést aláíró országok tiszteletben tartják az egyik vagy mindkét szülőtől külön élő gyermek ahhoz fűződő jogát, hogy mindkét szülővel rendszeres személyes kapcsolatot ápoljon és találkozzon velük … (9,3. cikkely)

© Christl Ruth Vonholdt, 2021

 

A szerzőről: Chistl R. Vonholdt nyugalmazott gyermek- és ifjúsági orvos.

[1] Mayer, L., McHugh, P.: Sexuality and Gender. Findings from the Biological, Psychological, and Social Sciences, Fall 2016, 116. https://www.thenewatlantis.com/publications/part-one-sexual-orientation-sexuality-and-gender

[2] Ganna, A., et al., Large-scale GWAS reveals insights into the genetic architecture of same-sex sexual behavior. Science 365, 882, 2019. https://geneticsexbehavior.info/what-we-found/

[3] Ganna, A. 2019, a.a.O. Kiemelés tőlünk. A genetikai tanulmányt Paul Sullins itt összegezte és értelmezte: Sullins, P., The gay gene myth has been exploded. https://mercatornet.com/the-gay-gene-myth-has-been-exploded/24683/

[4] V.ö. pld. egy 2008-ban végzett finn tanulmánnyal: https://www.dijg.de/homosexualitaet/wissenschaftliche-studien/zwillingsstudie-genetischer-einfluss/

[5] Ezek között szerepelhetnek nemi nonkonform személyiségjegyek is.

[6] Rosik, Ch., Guidelines for the Praxis of Sexual Attraction Fluidity Exploration in Therapy. Journal of Human Sexuality, Vol. 9, 2018, 6.

[7] Kinnish, K.K., Geschlechtsspezifische Differenzen der Flexibilität der sexuellen Orientierung. Zeitschrift für Sexualforschung 17, 2004, S. 26-45.

[8] Diamond. L., Scrutinizing Immutability: Research on Sexual Orientation and Its Role in U.S. Legal Advocacy for the Rights of Sexual Minorities. J. Sex Research, 2016, 1-29, S. 1. https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/00224499.2016.1139665?journalCode=hjsr20

Az új, átfogó longitudinális kutatások azt mutatják, hogy a nem heteroszexuális vonzódású személyek 25–75%-a idővel a szexuális vonzódása jelentős változását tapasztalja meg. In: Diamond L., Sexual Fluidity, 2016.

[9] Diamond. L., Sexual Fluidity in Male and Females, in: Current Sexual Health Reports 8, 2016.

https://www.researchgate.net/publication/309694747_Sexual_Fluidity_in_Male_and_Females

[10] Diamond. L., Sexual Fluidity in Males and Females, 2016, uo.

[11] Savin-Williams, R.C. et al, Prevalence and stability of sexual orientation components during adolescence and young adulthood. Arch. Sex. Behavior, 2007, 36, 385-394, 393. Kiemelés tőlünk. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/17195103/

[12]Diamond, L., in:  APA Handbook of Sexuality and Psychology, 2014, S. 633. Kiemelés tőlünk.

[13] https://link.springer.com/journal/10508/volumes-and-issues/50-4?utm_source=toc&utm_medium=email&utm_campaign=toc_10508_50_4&utm_content=etoc_springer_20210619

[14] https://www.zdf.de/gesellschaft/re/arte-re-vier-eltern-und-ein-kind-100.html

[15] Patterson, C.J., 2005: Lesbian and Gay Parenting. Summary of Research Findings. Hrsg.: American Psychological Association. www.apa.org/pi/lgbt/resources/parenting-full.pdf (APA-Broschüre)

[16] Marks, L., Same-Sex Parenting and Children’s Outcomes. Social Science Research 41,4, 2012. https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0049089X12000580

A kutatások „kiváltságos helyzetben levő leszbikus anyák kis, reprezentatívnak nem tekinthető, homogén mintáival kívánták bemutatni az azonos nemű, gyermekes párok összességét.”

[17] Azt állítani, hogy sok ilyen kis tanulmány összegyűjtésével az eredmény reprezentatív jellege is biztosítható, tudományos tévedés.

[18] Marks. L., Same-sex parenting and children’s outcomes: A closer examination of the American Psychological Association’s brief on lesbian and gay parenting. In: Social Science Research, Jg. 41, 4,2021, S. 735-751. https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0049089X12000580

A legtöbb kutatás igen kis mintavétel alapján készült. Német összefoglaló: https://www.dijg.de/homosexualitaet/adoptionsrecht/gleichgeschlechtliche-elternschaft/

[19] Sarantakos, S., 1996, Children in three contexts: Family, education, and social development. In: Children Australia, 21, 23-31.

[20] Siehe dazu Schumm, W., Same-Sex Parenting Research, London 2018, S. 172.

[21] Rupp, Marina, Die Lebenssituation von Kindern in gleichgeschlechtlichen Lebenspartnerschaften“, Köln 2009.

[22] Siehe: https://www.dijg.de/homosexualitaet/adoptionsrecht/kindeswohl-nicht-im-blick-homosexuelle/

[23] Sullins, P., Are Children Harmed with Same-Sex Parents? The Full Mandiner Interview, 2021.

https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=3891386

Hozzáférés időpontja: 2021.08.11.

[24] Rosenfeld, M., Nontraditional Families and Childhood Progress through School. In: Demography 47, 3, 2010.

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3000058/

Black, D., The Measurement of Same-Sex Unmarried Partner Couples in the 2000 U.S. Census

https://escholarship.org/uc/item/72r1q94b

Siehe: https://www.dijg.de/homosexualitaet/adoptionsrecht/gleichgeschlechtliche-elternschaft/

[25] Allen, D. et al.: Nontraditional Families and Childhood Progress Through School: A Comment on Rosenfeld. In: Demography, 50, 3, 2012, S. 955-961. Siehe: https://www.dijg.de/homosexualitaet/adoptionsrecht/gleichgeschlechtliche-elternschaft/

[26] Sullins, D. P., The Unexpected Harm of Same-Sex Marriage: A Critical Appraisal, Replication and Re-analysis of Wainright and Patterson’s Studies of Adolescents with Same-Sex Parents. In: Brit Journal of Education, Society and Behavioural Science, 11,2, 2015.

https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=2589129

[27] Wainright, JL, Russell, ST., Patterson, CJ., Psychosocial adjustment, school outcomes, and romantic relationships of adolescents with same-sex parents. In: Child Dev. 75,6, 2004. Wainright, JL, Patterson, CJ., Delinquency, victimization and substance use among adolescents with female same-sex parents. In: J Fam Psychol 20,3, 2006. Wainright, Patterson, CJ., Peer relations among adolescents with female same-sex parents. In: Dev Psychol, 44,1, 2008.

[28] Sullins, D.,P., The Unexpected Harm of Same-Sex Marriage, 2015, a.a.O.

[29] Schumm, W., Navigating Treacherous Waters. Comprehensive Psychology, 4, 2015. https://journals.sagepub.com/doi/pdf/10.2466/17.CP.4.24 „Wainright, Russell and Patterson felmérésében (2004) az adatok 29,5%-a, Wainright és Patterson későbbi (2008) kutatásában pedig az adatok 46,6%-a veszett el. A Wainright és társai kutatásában (2004, 2006, 2008) eltűnt adatok problémáját tovább komplikálta az, hogy az azonos nemű anyákból álló családként feltüntetettek legalább 61%-a (Sullins, 2015) valójában heteroszexuális család volt, és nem világos, hogy az eltűnt adatok miként oszlottak meg a feltételezett és a ténylegesen leszbikus családok között.” 12. old.

[30] Wainwright et al. (2004), S. 1889. Zitiert nach: https://www.dijg.de/homosexualitaet/adoptionsrecht/gleichgeschlechtliche-elternschaft/

[31] A különböző nemű szülők nevelte gyermekek iskolai osztályzatai jobbak voltak.

[32] Sullins, D. P., The Unexpected Harm of Same-Sex Marriage, 2015, a.a.O.

[33] Sullins, D. P., The Unexpected Harm of Same-Sex Marriage 2015, a.a.O.

„Amennyiben a gyermekek azonos nemű és (saját elmondásuk szerint) házas szülőknél nevelkednek, akkor 88%-ban mutatnak átlagon felüli depressziós tüneteket, és 32%-ban számolnak be napi rendszerességű félelemérzetről és sírásról, míg ha az azonos nemű szülők csupán együtt élnek, akkor ez a szám mindössze 50%, illetve 5%. … Minél hosszabb időt tölt a gyermek az azonos nemű szülőknél, annál nagyobb kárt szenved.” (összefoglalás)

[34] Sullins, P., Emotional Problems among Children with Same-Sex Parents: Difference by Definition. British Journal of Education, Society & Behavioural Science 7, 2, 2015, S. 99-120. https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=2500537

Sullins, P., Are Children Harmed with Same-Sex Parents? The Full Mandiner Interview, 2021, a.a.O.

[35] A különbség nem volt jelentős.

[36] Sullins, P., The Case for Mom and Dad, The Linacre Quarterly, March 2021  https://journals.sagepub.com/doi/abs/10.1177/0024363921989491  Hozzáférés időpontja: 2021.08.11.

Sullins összesen 8 különböző családforma adatait értékelte ki. Az összes eredmény megtalálható az eredeti cikkben.

[37] Sullins, P., The Case for Mom and Dad, 2021, a.a.O.; Sullins, P., Are Children Harmed with Same-Sex Parents?, The Full Mandiner Interview, 2021. https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=3891386

Hozzáférés időpontja: 2021.08.11. A magyarra fordított táblázatot a szerző szíves engedélyével közöljük.

[38] Sullins, P., The Case for Mom and Dad, 2021, a.a.O.

[39] Sullins, P., Sullins, P., Are Children Harmed with Same-Sex Parents?, 2021, a.a.O.

[40] Sullins, P., The Case for Mom and Dad, 2021, a.a.O.

[41] Hogy a béranyaság már ma is több helyen elfogadott gyakorlat, bár sok országban még (!) tilos, arról Eva Maria Bachinger könyvében (Kind auf Bestellung – Ein Plädoyer für klare Grenzen, 2015 – Gyermek rendelésre – Védőbeszéd az egyértelmű határok mellett) olvashatunk.

[42] Vö. Sullins, P., The Unexpected Harm

[43] Schumm, W., Same-Sex Parenting Research, 2018, a.a.O. A meleg kapcsolatok gyakran stabilabbak, és hosszabb ideig tartanak, mint a leszbikus kapcsolatok, olykor egészen olyan hosszan, mint a heteroszexuális kapcsolatok. A meleg kapcsolatok ugyanakkor általában nyitottak a más férfiakkal való szexre. – A homoszexuális kutatópár McWhirter és Mattison megállapította: Az az elvárás, hogy a tartós kapcsolaton kívül is legyen szex, a homoszexuális férfipároknál általános volt, a heteroszexuális pároknál pedig kivétel. Sok homoszexuális férfipár már kapcsolatuk elején megtanulta, hogy a kapcsolatra leselkedő legnagyobb veszély a másik fél „szexuális birtoklása”. In: The Male Couple, Englewood Cliffs, 1984.

[44] Allen, D., Stability Rates of Same-Sex Couples: With and Without Children. In: Marriage and Family Review, 56, 1, 2020, 51-71. https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/01494929.2019.1630048

Schumm, W., Same-Sex Parenting Research, London, 2020, S. 87-89.

[45] Hüther, G., Das Geheimnis der ersten neun Monate. Beltz Verlag.

[46] Bőséges irodalmi utalással: https://acpeds.org/position-statements/homosexual-parenting-a-scientific-analysis Hozzáférés időpontja: 2021.08.11.

[47] Grossmann, Klaus, Grossmann, Karin: Bindungen, das Gefüge psychischer Sicherheit. 2017

[48] Sullins, P., Family Formation and Sexual Identity Development among Children with Same-Sex Parents. Unpublished research, details available by request via sullins@cua.edu

[49] Sullins, D., P., Invisible Victims: Delayed onset Depression among Adults with Same-Sex Parents. In: Depression, Research and Treatment, May 2016. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/27313882/

[50] Sullins, P., Family Formation. Unpublished research, a.a.O.

[51] Gartrell, N., Sexual Identity and Same-Sex Sexual Experiences of Adult Offspring in the U.S. Nat. Longitudinal Lesbian Family Study, Arch Sex Behavior, 48,5, 2019, S. 1495-1503. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/30888553/ Az Egyesült Államok leszbikus családokkal kapcsolatos nemzeti longitudinális kutatásának (US National Nat. Longitudinal Lesbian Family Study) 6. szakaszáról van szó. A gyermekek most 25 évesek. – Az ábrákat az 1500. oldalon olvasható tanulmányban szereplő 3. számtáblázat alapján állítottuk össze.

[52] Ezek a számok a hetero-családban nevelkedett lányok esetében is magasnak tűnhetnek. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy az Egyesült Királyságból érkező friss felmérések szerint a megkérdezett 18-23 éveseknek már csupán 54%-a vallja, hogy kizárólag a másik nemhez vonzódik. Vö.: “Only half of young exclusively attracted to opposite sex.” The Sunday Times 28 Feb 2021. Továbbá e korban még várhatólag spontán változik a nemi identitás önmeghatározása a következő néhány évben. (L. Diamond).

[53] Siehe Mayer, L., McHugh, P.: Sexuality and Gender. Findings from the Biological, Psychological, and Social Sciences. Fall 2016. https://www.thenewatlantis.com/publications/part-two-sexuality-mental-health-outcomes-and-social-stress-sexuality-and-gender

[54] Meyer, Ilan, Minority stress, distress, and suicide attempts in three cohorts of sexual minority adults: A U.S. probability sample. PLOS ONE, 2021 https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0246827

„Az elmúlt 50 évben jelentősen javult a szexuális kisebbségek társadalmi és jogszabályi környezete az Egyesült Államokban. A kisebbségi stressz elmélete szerint a szexuális kisebbségek egészségi állapotát a társadalmi környezet határozza meg. A társadalmi környezet javulásával a stresszhatások csökkennek, és az egészségi állapot javul.” A reprezentatív felmérés azonban éppen az ellenkezőjét mutatta ki: „Sem a szorongás, sem a szuicid magatartás nem javult, sőt a fiatalabbak vizsgált csoportjában még rosszabb volt, mint az idősebbekében.”

[55] Siehe Schumm, W., Same-Sex Parenting Research, 2018, a.a.O., Kapitel 6, S. 91-97, S. 95.

[56] Sedlak, A., Fourth National Incidence Study of Child Abuse and Neglect 2010. Zit. nach: Schumm, W., 2018, a.a.O., S. 93.

[57] Schumm, W., Same-Sex Parenting Research, 2018, a.a.O., S. 92.

[58] Sullins, P., The Unexpected Harm, 2015, a.a.O. Schumm, W., 2018, a.a.O, S. 94.

[59] Siehe Mayer, L., McHugh, P.: Sexuality and Gender. Findings from the Biological, Psychological, and Social Sciences. Fall 2016. https://www.thenewatlantis.com/publications/part-two-sexuality-mental-health-outcomes-and-social-stress-sexuality-and-gender

[60] Mayer, L., McHugh, P., 2016, a.a.O.

[61] Steed, Gay man and lesbian women with molestation history. Open Psychology Journal 2010, zit. nach: Schumm, W., Same-Sex Parenting Research, 2018, a.a.O., S. 94.

[62] Tomeo, M.E., Comparative data of childhood and adolescence molestation in heterosexual and homosexual persons. Arch Sex Behavior, Oct 2001 https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/11501300/

[63] Edwards, The perpetration of intimate partner violence among LGBTQ youth. Journal of Youth and Adolescence, 2013, zit. nach: Schumm, W., 2018, a.a.O., S. 95.

[64] Schumm, W., 2018, a.a.O., S .97.

[65] www.cdc.gov/mmwr/pdf/ss/ss6007.pdf

https://www.cdc.gov/healthyyouth/data/yrbs/yrbs_data_summary_and_trends.htm

[66] Beck, V., Demokratie und Recht, 1991, S. 446-464, S. 457. Kissé rövidített idézet.

[67] McWhirter, D., Mattison, A., The Male Couple: How Relationships Develop, 1984, a.a.O., S. 256

[68] John Jay Report, 2004. https://en.wikipedia.org/wiki/John_Jay_Report  Az áldozatok 81%-a fiú volt. Az összes áldozat mindössze 22%-a volt fiatalabb 10 évesnél. 51%-uk 11-14 éves volt, 27%-uk pedig 15-17 éves.

[69] https://de.wikipedia.org/wiki/Ephebophilie Hozzáférés időpontja: 2021.08.11.

[70] McWhirter, Mattison, 1984, zit nach Schumm, W., 2018 a.a.O., S. 94.

[71] Meyer, I., Prejudice, social stress, and mental health in lesbian, gay, and bisexual populations: conceptual issues and research evidence. Psychol. Bulletin 2003. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/12956539/

[72] Meyer, Ilan, Minority stress, distress, and suicide attempts in three cohorts of sexual minority adults: A.U.S. probability sample. 2021 https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0246827

[73] Pelka, S, 2009, zitiert nach: Schumm, W., The Legal recognition of Same-Sex marriage Produces Marital Inequality, 2015 https://search.informit.org/doi/10.3316/agispt.20171410

[74] European Centre for Law and Justice: Two mothers for one child. 4.5.2017. See also: https://eclj.org/family/echr/droits-de-lhomme-et-bricolage-procratif–la-cedh-saisie-par-les-deux–mres–dun-mme-enfant

[75] Buller, A., Associations between Intimate Partner Violence and Health among Men Who Have Sex with Men: A Systematic Review and Meta-Analysis

https://journals.plos.org/plosmedicine/article?id=10.1371/journal.pmed.1001609

[76] Matthew Parris, It’s clear, our sexuality Isn’t set in stone. The Times, Saturday Feb. 27 2021 “We shall have many more gay and bisexual people in the century ahead. That’s fine. And perhaps many more trans people too. Again, fine. But we should nail early the misconception that all we’re doing is respecting “what people really are”. By social pressure, classroom pressure, media pressure and, yes, through mere fashion, we are moulding soft clay, not discovering some great shard of internal granite children are born with. The younger the person, the softer the clay.”

[77] https://www.lifesitenews.com/news/last-uk-catholic-adoption-agency-loses-final-appeal-over-homosexual-adoptio

[78] https://christianconcern.com/news/court-upholds-richard-pages-sacking-for-sharing-christian-views-on-family/